Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Magyar nyelvű, népszerűsitő, polgári magyar- és világtörténetirás Erdélyben
kák kiadását. Heltal aztán Dávid Ferenccel szövetkezik a térítésben, s 1559-ben mindketten áttérnek a református, 1568-ban pedig az unitárius vallásra. Heltal már 1564-ben kiadta Bonfiniből vett magyar nyelvű Mátyás-történetét, az egész magyar történetet magyaritő müve azonban csax 1575-ben, mégpedig egy évvel 1574-ben bekövetkezett halála után hagyta el a sajtót. (1559 óta a Hofgreff-féle nyomda az ő egyedüli birtokában volt. ) (Pintér, II. 427. Horváth, 375.) Ilyen "világiasabb" tárgyú müvek kiadása tizletl okokból is ajánlatosnak látszott, mert a János Zsigmond halála (1571)után uralomra jutott Báthory István mint buzgó katholikus ember és erőskezű fejedelem megnehezítette a protestánsoknak, különösen az unitáriusoknak vallási Irataik megjelentetését, amennyiben sajtótermékeik kiadását fejedelmi engedélyhez kötötte. A Hofgreff-féle nyomdát Heltal halála után özvegye és 6 gyermeke örökölte. 1574-ben adta még kl Heltai Canclonale elmen az akkor legnépszerűbb históriás énekeket. Mint említettem, 1574-ben halt meg Kolozsváron. Mintája, Bonfini mlive mellett Heltai ha nem ls mondja, de elárulja, hogy nem Ismer semmi más krónikát, még talán Thuróczyét sem!, és forrásai között Bonfini mellett csak Bencédlt tudom felfedezni. A "más históriás könyvek" alatt talán a históriás énekeket értette. De kiaknázta a szájhagyományt. Bencédit különösen a pogánykori magyar történetben használja fel, egészen az augsburgl vereségig, sőt mintegy Szent Istvánig, leszámítva azt a valamilyen rövid krónikából vett betétet 892-től Szent Istvánig, melyben Bencédi újból elismétli a IX. sz. -I rablóhadjáratokat. S erősen egyeznek az Erzsébet anyakirályné által 1440-ben végrehajtott korona-elvitel naiv, népies előadásában. Ettől kezdve Heltal ismét teljesen simul Bonflnihez, de lényegesen rövidíti annak előadását, s azt állásfoglalásaival, biráló és bölcselkedő megjegyzéseivel élénkíti, ujjászlnezl. (Varjas, XXVI. -XXXI. ) Egyszer azonban, nyilván szórakozottságból, müve végefelé bennefelejtl az átvett szövegben Bonfini első sze mélyben tartott előadását: Mátyás bécsújhelyi nagy hadseregszemléjét ugy adja elő, mint szemtanú. (Megmutatá egy nap előttünk ... D. IV. L. VIII., 504-505. 1773. kiadás és Heltal Toldy kiadásában 541-542. Varjasnál 396-397. ) "Valamit olvasta m a régi tudós mestereknél ... mintha mind ott jelen látná m.") Heltal betoldásalt tapasztalataiból, vagy - mint maga is megmondja - a szájhagyományból vette. Mindenesetre iróegyénlségére az a jellemző, hogy mit hagy el, mit változtat meg, vagy mit és honnan illeszt be Bonfini szövegébe. Légjelentékenyebb betétei a következők: Erdély leirása; ebben tapasztalatalt, saját kora állapotát adja, a második, Magyarországot leiró fejezet III. -V. részében. Erdély leírásában figyelemreméltó a még a XVI. század végén ls meglevő és használható római "padlmentumos kü utaknak" s más római emlékeknek, maradványoknak megemlítése. Másik kiemelkedő betéte, a Hunyadi család származásának mondája a szájhagyományból való, kiegészítve Bonfini római meséjének éles cáfolatával. Figyelemreméltó még a közölt Mátyás -adomák közül a kolozsvári bíró, kevésbé a nagyszebeni öregasszony epizódja. Apróbb, de érdekes hozzátétel Hunyadi János buzdító beszéde a Vaskapunál Bonfini hosszú szónoklata helyén. 1) Bencédlvel egyezően Heltai ls közöl "próféciát" Magyarország sorsáról, de egészen más fogalmazásban, nyilván valami néphiedelmekre ls építve. Erről még szólok. Hogy Bencédlvel lényegében egyezik az 1440. évi sajátságos korona-elvitel meséjében ls Visegrád várából, azt fentebb és a históriás énekekről szólva ls már említettem, melyhez mindkettejüknek szintén valami néphagyomány volt a forrása. Mikor Bonfini előadása megszűnik (1496-ban), Heltal Zsámboky folytatásalt követi (Varjas XXVII.), szintén elég önállóan 1526-ig, mely év katasztrofális sorsdöntő eseményével, a mohácsi vésszel abbahagyta Chronlcáját. A mohácsi csatát Brodarics után még leírja. Tervezte ugyan, hogy müvét továbbfolytatja, de ehhez már nem Jutott hozzá. 2) 110
