Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Magyar nyelvű, népszerűsitő, polgári magyar- és világtörténetirás Erdélyben
Egyébként egész krónikáját Scythla, majd Magyarország leirására, a magyarok első (hun) és második bejövetelére, ezután a királyok szerint osztotta fel részekre, s ezeken belili ad "részeket" és széljegyzetként rövid, a tartalmat jelző vezérszó elmeket. Heltai a történetírás tárgyának a fő hadi és politikai eseményeket látja, ebben ls Bonflnit követi. A történet legfőbb mozgatója Isten, és Heltai megjósolva Magyarország és a római német császárság közeli bukását, Igy fejezi be próféciáját: "Isten ő szent felsége tudja ezeket mind szőrével: mert ő végezte ezeket mind el az ő szent tanácsába. " 3) De a földi történés mégiscsak emberek, elsősorban a fejedelmek cselekedetei. Mert bár Heltai miivé cimlapja szerint a "magyaroknac dolgairól" akar írni, Chronlcája mégiscsak királytürténet, hiszen az egyes klráyok uralma elbeszélésének anyagának beosztási elve ls. Ebben Bencédlt követi, nem Bonflnit. A történetírás célja neki "igaz históriát" irnl, a nép minél szélesebb köreit tájékoztatni a múltról 4), de egyben befolyásolni, s a múltból nyert tanulságokkal tanítani. Tehát a történet ismeretközlés és tanítás. Módszerét Heltalnak már láttuk: tiszta és egyszerű kompilálás, Illetőleg átírása egy főforrásnak, mellékesen Bencédl, s Itt-ott a népi szájhagyomány segítségével. De erős kritikai szelleme — hitvitákban és háromszoros vallásváltoztatásban élesre csiszolt dialektikával - Igyekszik anyagát megbírálni, s abból csak "az Igaz históriát" kihámozni. Hogy milyennek képzelte el a helyes történetkutatől (anyagfeltárási és kritikai) eljárást, azt megmondta "Bevezetésében", mikor Bonflnl munkája létrejöttét Igyekszik leírni: levéltári-könyvtári kutatásokkal hozzáférkőzni a régi feljegyzésekhez, krónikákhoz - oklevelekről nem szól - s azokat az élő szájhagyománnyal ellenőrizni. A szájhagyományt mintha hitelesebbnek, megbízhatóbbnak látná az írott "históriáknál", legalábbis azon eseményekre, melyek megbízható szem- és fültanúi még éltek. 6) Maga azonban nem végzett Ilyen levéltári kutatásokat. Kritikája nem áll meg a források, a történeti anyag megtisztításánál: leghitelesebb adatok kikeresésénél, sőt nem ls ez neki a legfontosabb, hanem a magyar történet alakítóinak, elsősorban a királyoknak blrálgatása. Fő vezető szempontja Magyarország, a magyar nemzet érdeke, de éppúgy a protestantizmusé ls. Tudjuk, Bencédl az ő kis kivonatában már megtette az első lépést az eddig kizárólag kathollkus szellemű magyar történeti művekből Ismert magyar mult és vezető alakjainak protestáns szellemű átértékelése felé. Most Heltai ezt a műveletet sokkal behatóbban végzi el az ő, Bencédlnél sokkal nagyobbarányu krónikájában. Csak a legszembeszökőbbeket említem. Szent István térítő, egyház-és államszervező munkája, egyénisége értékelésében ugyan - ellentétben Bencédlvel - teljesen Bonflnl, Illetőleg a Bonflnl által kiirt Hartvlk-féle Szent István legenda alapján áll, és teljesen az eddigi szellemben rajzolja meg az első nagy, szent király alakját. Még a szent elmet ls mindig megadja neki, s közli Intelmét a magyarokhoz, hogy tiszteljék a "Patrona Hungáriáé"-t. Csak éppen Itt is rövidít: elhagyja Bonflnlból István szenttéavatásának részletelt és a csodákat. Hogy Szent István "erőssen olvassa vaia a Szentírást és minden nehéz dolgokban megérteközlk vaia a tudós emberektől klváltképen pedig a prédlkároktól", mindez Bonfiniból való: "dlvlnls codlclbus Incumbebat. Adhlbebat sLbi sacra rum rerum Praeceptores" ... akikkel tanácskozott. 6) Egyben azonban protestantizmusa mégis függetleníti Bonflnl Szent István értékelésétől: elítéli az egyháznak tett adományokat, s ennek következményeit, a kathollkus papság nagy gazdagságát, ami - nevezetesen Nagy Lajos adományai nyomán - Heltai szerint még arra ls vezetett, hogy a pápa "parancsolt a magyart királyoknak". Keserű kárörömmel Jegyzi meg, hogy a Szent István által Igen meggazdagitott Székesfehérvári káptalanban most "Szelim prépost szenteli", és balgatagságnak nevezi a pannonhalmi apátság alapítását is. Később még Inkább önálló utakon bírál-értékel. Az egyházlas szellemű Szent László királlyáválasztását - ennek már nem adja meg a szent jelzőt - a "világi", katonás Salamonnal szemben a "papok" 111
