Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Magyar nyelvű, népszerűsitő, polgári magyar- és világtörténetirás Erdélyben
Bencédt e rövid krónikához fUzte hozzá mint gerinchez a Thuróczyból és Bonflnlből készttett kivonatokat, Innen adódnak gyakori Ismétlései. Kivonatait kerek egészeknek folyamatos előadásban megkomponálja, itt-ott élénkíti, klegészitgeti egyegy apróbb vonással, hozzáfűzve - mint már említettem - a maga érzelmeit, véleményét, markáns és sokszor naiv megjegyzésekkel fűszerezve a krónikás referálását. 7) Kritikát szeret gyakorolni, hogy a tényeket tisztázza. Igy a néphagyományon Szent László, a kun és az elrabolt leány epizódjában. "Ezt a község" (közvélemény, nép) "tatár Tepének mondja, hogy lött volna, és a leányzót Szent Angílt asszonynak. De ez nyilvánvaló liazugság, mert László király Idejében soha ide a tatárok nem jöttenek rabolni", mondja helyes ismeretével a tényeknek, és helyes kritikai érzékkel ls. (p. 20.) Általában azonban kritikájában ls befolyásolja vallási türelmetlensége és felekezeti alapon Dlrálja el szereplőit ls. A tévedésre, helytelen adatra egyetlen terminusa van: "hazugság", és hazugságnak minősíti a szent korona égi eredetének legendáját, de hitelt ad bárgyú és kegyetlen székelyföldi babonáknak. ®) Bencédl előadása mindig érdekes, élénk, megelevenítő. Egyéniségén - rideg lelkületén - uralkodik a vallásos fanatizmus, de jó magyar érzése is mindig kiütközik, és nem tagadható sokrétű érdeklődése sem. Kálvinista rajongását megnemesltl vágya a vallás és egyház megjavítása után, hite, hogy a reformáció ezt elvégezte, s reménye, hogy a megtisztított kereszténység az emberiséget megjavíthatja. Bencédi a német protestantizmus és humanizmus szellemi mozgalmai hatása alatt áll. Forrásai megválasztásából kitűnik, hogy ismerte az egykorú német világtörténeti Irodalmat. Nagy tisztelője Melanchtonnak, igen nagy elismeréssel emlékezik meg róla tudőslajstromában is, - mert Bencédl minden korszakhoz felsorolja az akkor élt tudósok nevét, kezdve az antik Íróktól, tudósoktól stb. fel egészen saját kora vezető elméiig, mégpedig láttuk, Carlonból írva ki mindezt, de mégis nagy tudományszeretetről téve tanúságot. Valóban, Bencédi mintegy benne élt korának nemcsak vallási, hanem tudományos mozgalmaiban is.') Mégis, egyetemi studiumal, eléggé kiterjedt ismeretei, széles érdeklődési köre és "tudós humanista, nemzetfeletti szolidaritás" érzete (Trostler) ellenére ls, Bencédl lelki műveltsége, finomsága nem valami magas, és hellyel-közzel megenged magának egészen Szerémi-Izü bárdolatlanságokat, sőt kegyetlenségről tanúskodó olyan kiszólásokat ls, amilyenek a melegszívű Szerémlnél nem fordulnak elő. Bencédl magyarul irt, tehát népszerűsítő történetkönyvet próbált a magyarok olvasni tudó része kezébe adni, és világkrónikája igen nagy példányszámban maradt fenn mind a mai napig, bizonyságául népszerűségének, noha ujabb kiadást nem ért meg, migpl. Kalendáriumának csizlója alapja lett minden későbbi magyar csíziónak, - maga a régi magyar csízió hagyományt követhette (Horváth, Reformáció, 50. ) -, a "Kereszténység fundamentumáról való tanúság, Krakkó 1538." c. müve pedig három kiadást is megért nem egészen tlz év alatt. Borsos Sebestyén ugyan kiírta Bencédl Világkrónikáját - mint erről Borsos fejezetemben szólok de ez a mű nem került nyomdába, s a XIX. századig Ismeretlen maradt. Kiadása : B. Székely István, Krónika e világnak jeles dolgairól, Krakkó. 1559. (R.M.K. I. 38.) Toldy Ferenc, Székely István magyar krónikája (kivonat világkrónikájából). Pest, 1854. (Ujabb nemz. kvtár. III. folyam.) Irodalom : Pintér. II. (Bp., 1930.) pp. 149-153. -MarczallH., a Beöthy-féle M. írod. tört. Bpest, 1906. p. 256. -Trostler, Jos., Anfänge d. ung. Geschichtsprosa. U. Jbücher, 1934. - Zoványl Jenő cikke a Pallas lexikonban. - Horváth János, A re formáció jegyében. Bp. 1953. pp. 46-53. 105
