Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Magyar nyelvű, népszerűsitő, polgári magyar- és világtörténetirás Erdélyben

eg Istennec gondviselésétől, rendelesetöles birodalmatol." Kilátásba helyezi, hogy "röuld napon ennel haznosabakot, ha az isten akarangla e melle boczatando leszek. " Egyfelől a tény, - adat, - ismeretközlést tartja a történetírás feladatának, másfelől az események okainak fürkészését, s a belőlük vonható tanulságok feltárását, tehát pragmatikus történetíró. Igen figyelemreméltó, hogy a "nagy birodalmak" mellett kisebb "országok, tartományok és városok" történetét feldolgozni neki mily kihang­súlyozott történetírói kötelesség. Bencédi módszere: a világtörténeti eseményeket kiírja a korabeli közkézen for­gó német világtörténeti kézikönyvekből, átvéve ezek köztudomásúnak nevezhető ada­tait és nézeteit s a fentebb érintett képet a világtörténetről. Es ezekből vette müve egész szerkezetét is. Forrásai között kimutatták Werner Rolewinck westfállai kartau­zi szerzetes igen elterjedt világkrónikáját (először 1472-ben jelent meg és igen sok kiadása van), ezt a még középkorias szellemű, igénytelen barát-évkönyvet, de más hasonló "világkrónikákat" ls, igy vannak szószerinti átvételei Hartmann Schedel hí­res világkrónikájából. (Llber chronicarum, Nürnberg, 1493. és még sok kiadás. ) Ezek mellett felhasználja Bencédi már a humanizmus észrevehetőbb hatása alatt álló német irók írásait, igy Funck (Funclus) Chronologiáját, (Basel, 1554. és sokszor utána), aki már Ismerte Thuróczyt és Bonfinit, továbbá Cárion Joh. : Chronicorum libri 3. -ét (1. Kiad. Wittenberg, 1532. ), honnan a török történetet és Nagy Károly al­kotásalt, de még sokkal inkább tudós-lajstromát, szőszerlnt pedig Thomas MUnzer anabaptista mozgalmának előadását vette át. Sebastian Münster Cosmagraphiae uni­versalis libri VI. 1544. c. (és még vagy száz kiadás) müvéből aztán az újonnan fel­fedezett tengerentúli földrészekre vonatkozó ismereteit merítette, pl. a "Drága szer­szám oknac nemeit"-it (fűszerek) (R.M.K. I., 38. 226'), amit majd tőle át fog venni Heltai, s felhasználta Hedlo Caspar: Chronica der alten christlichen Kirche III. ré­szét is. A magyar történetet Thuróczyból és Bonflnlből kivonatolta (Thuróczyval olykor szőszerlnt egyezik, igy a II. László- és IV. Istvánról szóló rövid részletben), de ezek mellett kellett használnia még valami un. rövid krónikát, olyast, mint a Knauz csoport tagjai, de egyiket sem a máig fennmaradtak közül, mert ezekkel egyikkel sem egyezik ily mértékben. Nem veti meg a népi hagyományokat sem, ha Szent László megemlítendő epizódjánál harcba ls száll velük. A rövid krónika, melyet Bencédi ki­irt 888-cai kezdődhetett (a Zágrábi krónika, tudjuk, 889-cel), Bencédi belőle vette át a 892, 903, 913, 920, 931, 958, 969, 973 , 989 stb. évekhez csatolt eseményeket, ál­talában mindazt, amit e rövid krónikák mintájára évszámokhoz csatolva, királyok uralkodási éveiről, haláláról, temetkezési helyéről, gyermekeiről pár szóban közöl. Idetartozik még a Mátyás haláláról szóló 1490. évi adat, hiszen erről beszámolt már 1459-ben ls. Lehet, hogy az 1459-es adattal Mátyásról végződött a Bencédi használta rövid krónika is, mint a Knauz csoport archetypuma ls. Bár a II. Lajosról szóló 1512. évi (helytelen évszámu) adat (58.) és a Zápolyai megválasztását referáló 1526-1 (61.) szöveg csakllyen "rövid krónlká"-ra mutat mint Bencédi mintájára. Egy helyütt, a tatárjárásnál, a szepesszombatl krónikával egyezik: Bencédi 1235. (26.) Szepesszombati krónika (SS. II. 282. ) A közsi g pedig, a kik a tatárok előtt der Kartuser closte r ... went dy Czlpser elfutának , menének Szepessigbe a né-, habent czu derselben czelt denselben den ma barátoknak kalastromához , kit pergk mit einer mawer omczogen als mostan innét hívunk Folyamatnak kö- man daz noch syd vnd aldo haben sy sich vének (Lapis refugli), holott a hely - mit kynd und weib behaldyn vuer der Ta­nek erős sige miatt isten akaratjából tarn grawsamkeit. megmaradának. 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom