Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Magyar nyelvű, népszerűsitő, polgári magyar- és világtörténetirás Erdélyben
meg német forrása nyomán, Nagy Károly császárrá koronázásával a római birodalom ketté vált (tehát nem ment át a maga egészéten a frankokhoz!): a nyugati német és a keleti görög birodalomra, a keleti részt aztán Konstantinápoly elfoglalásával - Itt kezdődik Bencéd! egyéni elképzelése - a török vette birtokába. A török "meg fogja rontani" a német-római császárságot, de akkor eljön Jézus Krisztus megtartandó az utolsó Ítéletet, s a világnak vége lesz. Ebben a Dániel 2. könyvére és középkori elképzelésekre felépitett, a valóságot és elképzelteket összevegyitő, a jövőt is látni vélő, fantasztikus világtörténeti képben Bencédi helyet talál Magyarország számára is. De - s ez a figyelemreméltó - ebben a fantasztikus világképben egészen realisztikusan festi meg a magyarságnak és államának a Nyugat és Kelet két nagy malomköve közti szerencsétlen elhelyezettségét, és a történetformáló erők iránti erős érzékkel megérzi és jellemzi a magyarságnak ezt az alapvető sorsproblémáját. A következtetés, amit mindebből levon, látnoki: "Azért soha Magyarország immár ne várjon olyan szabad birodalmat, a kibe eddigien élt. " 2) De Bencédi olyan történetíró volt, aki biztosabban látott a jövőbe, mint a múltba. 3) Történetirástörténeti szempontból Bencédi krónikája egészen kezdetleges kivonat és évkönyv, a fontosabb események évek szerinti referálása. Magyar történetében - az alábbiakban csak erről szólunk - elbeszélés központjában az egyes királyok hadai állanak, ezek szerint tagolja is anyagát. Háborúkon kivtil csak még a vallás kérdéséről szól részletesebben. De igen érdeklik a XVI. századi felfedezések, s Magellán utazásaival kapcsolatban felsorolja az újonnan megismert tengerentúli földrészeken termő fűszereket: a "Drága szerszámoknak nemeit. " (59. 1518, -hoz. ) A történet főszereplő nála a királyok, főhadvezérek, a nagy hitujitók. A tömegekről alig vesz tudomást, a Dózsa mozgalmat is csak Dózsa és két-három vezértársa akciójának nézi. Eszménye neki is Mátyás, ki a XVI. század reménytelen sötétségébe túlságosan kedvező fényben ragyogott át a visszasővárgott közelmúltból. Egyes, őt jobban érintő események okait igyekszik feltárni - igy Magyarország katasztrófája okait, amelyeket lejjebb idézek - ilyenkor saját véleményét is kimondja, különösen mikor saját koráról szól, de már a XV. századról irva is. Főszempontja, a felekezeti szempont érvényesül már Szent "Estván" értékelésénél, s a magyarok megtéréséről alkotott véleményében is, még inkább - természetesen - a Zsigmond-kori huszita mozgalmaknál. Bencédi, ha nem ls keresi éppen, de megragadja az alkalmat, hogy a pápákról, s általában a katholikus papokról rosszat mondhasson, a katholikus vallást bírálja. Megdöbbentő fanatikus gyűlölete, mely olykor groteszk képekben nyilvánul. 4) Másfelől, politikailag Bencédi sokkal elfogulatlanabb, mint vallási és egyházi kérdésekben. Itt becsületes és okos magyar emberként itél, aki csak Magyarország érdekeit nézi. Teljesen átérzi Magyarország XVI. századi katasztrófáját, s mint mindennek, mi ily közelről érinti, okait keresi: Már Nagy Nikápoly óta a törökök "kezdték lassan lassan a magyar birodalmat kezek alá hajtani. " Legközelebbi oknak azonban II. Ulászló silány uralmát látja: "László... idejébe hajla meg Magyarországnak koronája, és lassan, a mit annakelőtte való királyok kerestek vaia, az mind el kezde csúszni... Ki nem nézné az őalatta való népnek megmaradását, hanem csak az ő hasznát, ki nem különben lakék Budába mint egy irott kip a házba, avagy mint Babyloniába a szip Sardanapalus. " (58. 1491-hez.) A másik ok a Habsburgok és Jagellók közötti örökösödési szerződés (1515-ben), Bencédi 1521-re teszi, mikor II. Lajos nőül vette Mária főhercegnőt. "Bizony e kötés támasztá Magyarországba e nagy háborúságot, visszhavonást és pártolást, ki regnál rajtunk Lajos király halálától fogva mind e mostani ideig." 1514-ben Zápólyának igérték meg a koronát, most pedig Ferdinándnak "kötének". A harmadik ok, hogy 1527-ben I. Ferdinánd elfoglalja Budát, Zápolyai pedig elmenekül. "Akkoron szakada az ország kétfelő... Mely 102
