Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

estéjén segítséget kérő Lajost cserbenhagyta. ) Egyébként Brodarics rőmal küldetésének célja ugyanaz volt, mint a lengyelországié: segélykérés a török ellen. De Brodarics nem azért volt a kánonjog doktora, egyházi férfiú és humanista, hogy hosszas római tartózkodását ne használta volna fel tudós humanistákkal, főpapokkal való állandó érintkezésre, eszmecserékre. Paolo Glovio, Georgius Sauromannus, Francesco Marsuplno, Georgius Logus Sileslus alkották baráti körét, legutóbbi verset ls Irt róla. 2) Brodarics aztán 1525. szeptemberében nagy sietve hazajön - 21 nap alatt téve meg az akkor óriási utazást Rómától Budáig -, de itthon a kancellári méltóságra nyilt kilátása, melyet, s utána a szerémi püspökséget, a következő év elején el ls nyert. Gyors hazautazására Tomicki Péter, a híres humanista és lengyel kancellár, Krakkó püspöke meg is jegyezte, hogy Brodaricsot bizonyára rangemelés reménye sietteti oly nagyon. Visszahívása tulajdonképpen a pápa kívánságára történt. VII. Kelemen, Campeggio biboros és az ekkor már Budán működő Burgio báró kieszközölték II. Lajosnál Brodarics számára a kancellárságot, hogy az ő személyében a pápaság céljait szolgáló férfiú kerüljön a magyar kormány" élére. Szalkal prímásnak, ki eddig viselte ezt a döntő fontosságú hivatalt, hosszas ellenkezését legyőzve, nevezte ki II. Lajos 1526. március 11-én Brodaricsot kancellárrá, s mikor a magyar püspökök azzal próbálják meghiúsítani Brodarics kancellárságát, hogy ez a hivatal mindig kapcsolatos valamely püspökséggel, márpedig Brodarics nem az, kinevezte még szerémi püspökké is. Mint kancellár Brodarics - minden erre mutat - nem vált be, legalábbis a rendek az 1526. rákos! gyűlésen "meghagyják a kancellár urnák", hogy ne adjon ki egymásnak ellentmondó okleveleket, mint ahogy az eddig történt. 3) De Brodaricsnak már nem volt ideje a kancelláriában rendet teremtenie, ugy látszik, nem is volt kormányra termett férfiú, hiszen humanista kedvtelések mellett egész további életében csak diplomáciai téren működött. A Mohácsig eltelt pár hónap alatt buzgón igyekezett rendbehozni, s a védelemre előkészíteni az országot, de ez lehetetlen feladat volt. A mohácsi csatában maga ls részt vett, azok sorában hatolt előre a döntő rohamban, kik egész a török ágyukig jutottak el! Az általános futásban Pozsonyba menekült. A magyarságnak e sorsdöntő katasztrófája tette Brodaricsot történetíróvá. Mikor szeptember 6-án eljut Pozsonyba az odamenekült Mária királynéhoz, Zsigmond lengyel király, kit igen megrendített II. Lajosnak, testvéröccse fiának tragikus halála, de meg maga is számított a magyar trónra"*), felszólítja Brodaricsot, hogy irja le részletesen, miként is történt a katasztrófa. Hogy mikor fogott hozzá Brodarics munkája megírásához, s mikor készült el vele, pontosan nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy az 1527. április 18-1 kelettel hagyta el Vietoris (= Büttner), az első magyar nyelvű könyvek kinyomtató ja krakkói nyomdáját. A művecske tehát a mohácsi csata utáni első félévben Íródott, egészen annak hatása alatt, és Zsigmond felszólítása mellett Cusplnianus vádjai kivédésére. Válságos Idők voltak ezek Brodarics személyére nézve is. Természetes, hogy mint királyi kancellárnak a csatatérről utja a királynőhöz és Burgio nunclushoz vezetett, Pozsonyba. A nunciussal már nem találkozott, mert ez szeptember 5-én tovább utazott Bécsbe. Pedig ő, s a pápa voltak azok, akikbe ekkor Brodarics minden reményét vetette: s nyilvánvaló, hogy Rómában szeretett volna hivatalt kapni, amire már 1523-ban ls törekedett. Mlg Rómában történhetik valami érdekében, Mária királyné udvarában maradt, kinek birta bizalmát és jóindulatát. Mária udvarában és Ferdinánd környezetében azonban Brodarics rövidesen háttérbe szorul: s mikor hallotta Zápolyaiék erélyes kezdeményezését és gyors sikereit, s olyan hirek ls érkeztek, hogy ezek őt "hazaárulónak" akarják nyilvánítani, amint több Ferdinándpártit ls, kiknek birtokait e elmen már el is kobozták, átlép Zápolyaiékhoz, mert - mint 1. Ferdinándhoz Irt lemondó levelében nyíltan bevallotta -, hogy esztelen embernek tartaná azt, aki egy nem elég biztos alapon nyugvó ügyért a hazaárulás vádját 9