Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

s a számkivetést venné magára. Tehát kénytelen azt tenni, ami inkább hazájára fon­tos, mint őfelségére. 7) Oláh Miklós, 1526 óta kancelláriai titkár, tehát Brodarics volt alárendeltje®) utóbb meg is vádolta, hogy anyagi érdekből változtatott szint, az a Brodarics, "kit constantem te omnes antea iudicarunt et nec minis nec pretio a vtrtute, integritateque morum deflectentem". 9) Lesiet tehát Budára, Zápolyainak március 17-re meghirdetett országgyűlésére. Budán jól fogadták, azonban Brodarics mégis kénytelen volt Zsigmond lengyel király és Tomicki lengyel kancellár közbenjá­rását kérni, hogy Zápolyai udvarába bejusson. Kancellárságát ez ugyan már régeb­ben elvette, s Werbőczynek adományozta. A lengyelek közbelépésének pedig az lett az eredménye, hogy Zápolyai Brodaricsot 1527. októberében Krakkóba küldte követ­ként Frangepán Ferenccel egyetemben, ekkor még franciskánus szerzetessel, a jeles humanistával, rövidesen Tomori utódával a kalocsai érseki székben. Ezek között a viszontagságok, lelki és jellembeli válságok között Íródott a De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohács verissima descriptio. Lehet, hogy meg­írására I. Zsigmond kegyének megnyerése is ösztökélte Brodaricsot, hiszen épp ab­ban az időben irta meg azt, mikor ennek pártfogását kérte, és épp ennek felszólítá­sára. Az azonban szintén bizonyos, hogy munkájának a Cuspinlanus vádaskodásai el­leni védekezés volt másik fő inditó oka és célja. De e műről magáról majd lejjebb. Brodarics további élettörténete a magyar történetírás történetét már kevésbé érdek­li, lelkülete megértéséhez azonban sok adalékkal szolgál. A Zápolyai párton sem szűntette meg az összeköttetést I. Ferdinánddal és Mária királynéval, s alkalomad­tán tájékoztatja környezetüket is Zápolyaiék ügyeiről. Krakkói követsége alatt Tomicki Péter és Krzicki András vendégszeretetét is élvezte, s nem is óhajtott addig vissza­térni hazájába, mlg az I. Ferdinánd - Zápolyai viszály el nem dől. 1 0) Lengyelorszá­gi barátai másodszor is befogadták, mikor 1529. januárjában a török támadási hírek­re menekül Magyarországról, és ekkor ezek körében humanista módra: tudomány­nyal, irodalommal foglalkozik. Ekkor irja hires levelét Erasmushoz, melyet azon­ban csak ennek válaszából ismerünk^), s mely válaszban Erasmus Brodaricsot bará­tai, patrónusai sorába vette fel. Lengyelországból még 1529. juliusa végén vissza­tért, mikor Zápolyait Szulimán visszahelyezte Buda, s az ország nagy része birtoká­ba. írónk ekkor már betegeskedni kezd, köszvény gyötri, de felépül, s még 1529-ben, Zápolyai követeként Velencébe, majd I. Ferencnél Párizsban jár közben - az angol követ közvetítésével -, VII. Kelemennél is igyekszik kieszközölni Zápolyai feloldozá­sát az egyházi átok alól. Nem éppen alkalmas időpontban, hiszen Kelemen éppen ak­kor kötött békét V. Károllyal, s mindenképp kedvében jár a győzelmes császárnak, kitől viszonzásul kapta a Mediciek - az ő családja - visszahelyezését a Firenze feletti uralomba. Zápolyai azonban az egyházi átok ellenére is birtokban maradt. 1530-ban már ismét Budán van Brodarics, hol igen szűkös anyagi viszonyok között él, s még a Roggendorff-féle ostromot is átszenvedi (1530. október 31. -december 19.). Brodaricsnak a két király pártharcában a béke volt legfőbb törekvése, szelíd, humanista-főpapi természetének megfelelően, s a nagy pacifista Erasmus hívéhez Il­lően. 1532 elején Németországban, V. Károly császárnál jár, és a regensburgi biro­dalmi gyűlés tagjaival tárgyal Zápolyai dolgairól, s e, Kőszeg hősies védelmével megszentelt évben közreműködött az I. Ferdinánd és Zápolyai közötti béketárgyaláso­kon a Csallóközben fekvő Megyeren, majd Magyaróváron, végül Pozsonyban. Ez év­ben helyezi be őt Zápolyai a pécsi püspökség javadalmaiba is, melyhez a pápai meg­erősítést azonban csak 1535-ben nyerte el, az uj Farnese pápától, III. Páltól. 1533 táján megint felmerül benne a gondolat, hogy nyugatra menjen: a francia király, I. Ferenc, vagy a pápa - akkor még VII. Kelemen, régi ismerőse - szolgálatába sze­retne állni. De Ferdinándnál is tapogatózik Mária királyné közvetítésével. Ugy véli, 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom