Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.
Bevezető
az első Eskütt vitze Hegy Mester is legyen, kettő pedig közü70 lök Birói hivatalban is el járjon ..."' A helységek vezető testületét évente újraválasztották. Erre általában a Szent György napkor vagy e tájban /néhány helyen húsvétkor/ tartott gyűlésben, azaz törvénynapo n került sor. Ezeken a gyűléseken minden helységbeli birtokos köteles volt megjelenni. Ha ezt nem tette, büntetéspénzt fizetett. Hasonlóképpen országos gyakorlat volt az - legalábbis a 17. század elejétől fogva már biztoséul -, hogy akit hegybírónak vagy esküdtnek választott a közösség, az köteles volt a hivatalt elvállalni. Ellenkező esetben ugyancsak megbírságolták. Az újonnan választott hegybírót és tanácsát azonnal meg is esküdtették, vagy az artikulusok szavaival élve, meg-hütöztetté k. meg-hütködtetté k. A hitletétel, hogy annál nagyobb ereje legyen, a gyepűn belül történt. Ha a helység népe meg volt elégedve az elöljárósággal, a következő évre, sőt évről-évre is megmaraszthatt a a hegybírót és esküdteket. Ilyenkor nem kellett újra esküt tenniök, hanem "... azon hűtekre, amint előbb megesküdtenek, megtar71 tassanak és ujabban ne esküdtessenek."' Míg azonban az újonnan megválasztottak kötelesek voltak felvállalni a hivatalt, azokat, akiknek kitelt az esztendejük a hivatal viselésében, "... erővel az hegység meg nem maraszthatja." A hegybírói megbízatás - hasonlóan a falusbírákéhoz eredetileg megtiszteltetés-számba ment. Épp ezért semmiféle fizetés nem járt érte. Hasonlóképpen az esküdteknek sem. A hegytörvények szövegeiből azonban az is kiderül, hogy a hegybírók, illetve hegymesterek mór a 17. században is élveztek bizonyos anyagi előnyöket, sőt helyenként javadalmazást is. / ügy tetszik, hogy ezekhez a juttatásokhoz a földesúr akaratából jutottak a tisztségviselők. Magáért a hivatal viseléséért általában nem húztak fizetést, de ha valami ügyben eljártak, ezért alkalmanként az illető szőlőbirtokosoktól részesültek bizonyos díjazásban. E javadalmak mértékét a hegytörvónyekben is rögzítették, pl. ilyenformán: "AZ Hegy Mestert és Eskütte28