Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.
Bevezető
ket a midőn valamely böcsüre ki viszik és ... máskép semmi jövedelmek nem szabatott kevés munkáikra 24 pénz deputáltatik, nagyobb fáradságra pedig ételbül és italbul képessen való gaz72 dálkodással fognak nekik tartoznyi."' Megszabott pénzösszeget kellett fizetni a közös szőlők szétméréséért, új vagy helyükből elmozdított régi megyekövek elhelyezéséért. Peres ügyekben és adásvétel esetén nemcsak törvénypén z illette meg a bírákat, hanem két-három tál étel is kenyérrel,mely utébbit gyakran külön hangsúlyozzák, valamint l-l vödör vagy pint bor is. A 18. század végétől egyre gyakrabban található példa arra is, hogy a hegybírák részesülnek a büntetéspénzekből. Ugy tetszik, hogy e javadalmak közül legrégebbiek a természetbeniek, pontosabban a fontos birtoklási ügyek lebonyolítása alkalmával járó étel-ital, ami áldomás-nak tekintendő, s mint ilyen, igen nagy múltra tekint vissza népi jogszokásaink között. A bírságpénzekből való személy szerinti részesedés azonban egyértelműen a földesúri befolyás megerősödésével függ össze. Kern kevésbé látszanak fontosnak azok az anyagi előnyök sem, amiben a földesurak közvetlenül részesítették a hegybírákat. A 17. században már általánosnak látszik az, hogy a hegybírák kötelességei közé tartozik a dézsma, illet73 ve a hegyvám behajtása körüli segédkezés J - természetesen a földesúr érdekeinek minél tökéletesebb érvényesítése érdekében. Ennek fejéban a dunántúli gyakorlat szerint részben vagy egészben mentesültek a földesúri adó /dézsma, hegyvám/ alól: "A hegymesterek magok kötelességek és hivataljok szerint, szőlőkben gyakorta járni tartozván, fáradoznak, sőt désmáláskor is az uraknak szolgálni szoktanak, azért hegyvámtul egészben mentesek lesznek, désmát mindazáltal 20 akó boron fölül lett termísekbül adni tartoznak,...Munkács környékén viszont 75 inkább az volt a gyakorlat, hogy a dézsmaborból részesedtek. A választott elöljáróságon kívül a helységeknek voltak fizetett alkalmazottai is. Elsősorban az éves szolgálatra felfogadott szőlőpásztoro k, akiket egyes dunántúli helységekben 29
