Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai, I.

A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai

32 csak szórványosan és töredékesen maradtak meg hasonló iratok, így például az itáliai provinciában elképzelhetetlen lenne jelen munkához hasonló forrásfeltárás. d.I E narratív jellegű kéziratos forrásokon kívül az iskolai színjátékok történetéhez a kutató nyomtatott forrásokra is támaszkodhat. A jezsuitáknál, de később több más egyházi rend gyakorlatában is, a színházi kiadványoknak két típusa honosodott meg: az iskoladráma-programok és a szövegkönyvek. A programok /helyesebben: programma, argumentum, periocha/ többnyire 2, 4, ritkábban 8 lapos, oktáv vagy kvartformátumú nyomtatványok, egyes esetekben azonban az egy ív ter4 / _ jedelmet is elérik. ' A későbbi színlapok és a műsorfüzetek előfutárai. Címlapjukon közlik a darab címét, az iskola patrónusának, mecénásának, vagy esetleg más vendégként jelenlévő főúri vagy főpapi személynek a nevét és címeit, akinek a tiszteletére a darabot bemutatják, továbbá az előadás helyét és idejét, az előadásban közreműködő osztályt, végül a kiadvány nyomdai adatait. A dráma vagy opera szerzőjének, illetve zeneszerzőjének nevével csak a XVIII. században, s akkor is csak a legritkább esetben találkozunk. A programok két lényeges közleményt tartalmaznak: a részletes szereposztást /Personae agentes/, a szerepeket játszó személyek nevével és rangjával, majd ezt követően, ritkábban a szereposztást megelőzően, a dráma tartalmát /argumentum/.