Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.
1017 A zsoltárok csoportja után Huszár Gál szerkesztői megjegyzését olvashatjuk: „E psalmusokra azután találkoztunk, hogy immár a többit kinyomtattuk volt. Kiket el nem akartunk hadni, mert az híveknek nagy vigasztalásokra vadnak." (II, 93a). Mint a szak1 in irodalom már rámutatott, e megjegyzést követően öt olyan zsoltár található, melyből négy az 1569-esben, 14 0 egy pedig az 1566-osban 14 1 van meg, tehát Huszár Gál a könyv nyomtatása közben ismerte meg ezeket az énekeskönyveket, illetve a szövegeltérések alapján a szakírók arra következtetnek, hogy ezúttal sem maguk a kiadványok kerültek a kezébe. 14 2 6.9. Szentegyházi dicséretek Ezután az öt psalmus után még húsz, beosztatlan ének következik, van köztük aktuális, kollektív könyörgés a török veszedelem idején, van egyéni könyörgés, intő ének, A prédikátor könyvének hangját idéző ének a világ múlandóságáról, zsoltárfordítás stb. 143 Ezek közül egyik sem található meg az 1560-asban,egy ének 1574-ig csak az 1566-osban bukkan fel, 13 ének az 1569-esben jelenik meg először, 2 megvan az 1566-osban és 1569-esben is, 4 pedig 1574-ben szerepel először gyülekezeti énekeskönyvben. Feltételezésünk szerint ezt a 20 éneket is a II. rész nyomtatása közben találhatta, mint az említett 5 zsoltárt, s a szerkesztő ezért nem tudta már beosztani őket megfelelő helyükre. Forrása a kéziratokon kívül az 1569-es nyomtatvány, vagy valamely azon alapuló kézirat lehetett. Az összehasonlító vizsgálat is azt mutatja, hogy az 1569-es és 1574-es szövegei között az énekek többségében csak minimális eltérések tapasztalhatóak: néhány új szó, szócsere, ragozási változtatás. Fenti állításunkat még egy megfigyelés támasztja alá. A 20 ének között szerepel a 41.[=42.] psalmus (Fohászkodom hozzád, Uram Istenem) (II, 106b). A címe: Más isteni dicséret, melyben a keresztyén ember nyomorúságában Istennek könyörög. Csakhogy ez a zsoltár, ugyanezzel a kezdősorral, de számos helyen eltérő szöveggel, ott van az 1574-es énekeskönyv zsoltárcsoportjában is. A kétszeri közlés oka valószínűleg az 1574-es forrásában keresendő: az 1569-es kiadásban. Ugyanis ez a zsoltár 1569-ben nem a psalmus-csoportban helyezkedik el, hanem a vegyes tartalmú Közönséges dicséretek között, Alia pulchra cantio címmel. Szövege szórói-szóra megegyezik az 1574-es 20 éneke között szereplő parafrázissal, de ugyanakkor alaposan eltér az 1574-es zsoltárcsoportjában található változatétól. A fenti 20 ének utolsó verse egyben az 1569-es utolsó éneke is (Szegedi Gergely: Szánja az Úristen; II, 119b). A 20 ének közül tehát 15 megjelenik már az 1569-esben is, főleg a vegyes tartalmú dicséretek között. Hogy Huszár Gál a latin címeket lefordítja, a szövegeket nótajelzéssel egészíti ki, a versek sorrendjét pedig megváltoztatja, megfelel a szerkesztő Huszár Gálról kialakított képünknek. Nincs okunk feltételezni viszont az 1566-os Váradi énekeskönyv ismeretét, illetve azt, hogy a két kiadvány egy közös ősre, az 1563-asra 14 4 lenne visszavezethető. Ma már tudjuk, hogy az 1563-as meglévő énekeinek sorrendje megegyezik az 1560-assal is. Az 1566-osban nyolc 14 5 olyan, először 1566-ban megjelenő ének van, mely nem szerepel az 1569-esben, s melyet 1574-ben nem vesz át Huszár Gál sem. Ez a nyolc ének a vegyes tartalmú dicséretek között szerepel, így Huszár Gál vagy olyan kéziratot használt, melyben ezek egyike sem fordult elő, vagy egyáltalán nem ismerte az 1566-ost. Igaz, kihagyhatott énekeket forrásaiból, hiszen, mint maga is írja, válogat, ugyanakkor azonban bővíteni is igyekszik anyagát, mint a psalmusok utáni megjegyzése mutatja (II, 93a). Például az 1569-es esetében kilenc éneket 14 6 nem vesz át az 1574-es, de ezek közül három
