Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.
1018 úrvacsorai ének, mely nem egyezhetett meg hittani elveivel (az 1560-asban még megvolt ezekből a Valaki Krisztusnak vacsoráját veszed kezdetű). Elhagy két hosszú zsoltárparafrázist (köztük a fent említett Szkhárosi-féle másodikat). Talán el sem hagy két halotti éneket, sőt, ezeket — mint látni fogjuk — minden bizonnyal tartalmazta az 1574-es, csak a példány töredéked volta miatt hiányzanak. így csupán két ének 14 7 esetében nem találtunk magyarázatot arra, miért nem veszi fel őket Huszár Gál gyűjteményébe. Ebben az esetben sem szabad figyelmen kívül hagyni a közvetítő kéziratos átvétel lehetőségét. 14 8 6.10. Halott temetéskor való énekek [L. a 8. táblázatot!] Mint már Dézsi Lajos valószínűnek tartotta, 14 9 az 1574-es hiányzó lapjain két vers szerepelhetett: a Megszabadultam már én a testi haláltól és az Ember, emlékezzél a szomorú halálról kezdetűek. Az 1560-as ismeretében ez a feltevés még valószínűbb. Eddigi ismereteink alapján majd csak 1590-től jelennek meg a 8. táblázat énekein kívül új halotti énekek, mígnem 1598-ban Újfalvi Imre külön kötetben 15 0 adja ki őket. A Beythe-féle énekeskönyv (RMNy 648) eleje csonka, ezért nem tartalmazza a fenti énekeket. A kötetet tartalomjegyzék zárhatta. 6.11. Az 1560-as és 1574-es énekeskönyv szövegei Az 1574-es énekeskönyv nemcsak énekeket hagy el az 1560-asból, hanem a szövegeket is több helyen megváltoztatja. A szóeltérések, végződés-változtatások, nótajelzéseltérések pontos kimutatása egy majdani kritikai kiadás feladata lesz. Most csak három jellemző példát mutatunk be. A Jer, mindnyájan örüljünk (I, 186b) kezdetű himnusz esetében valószínűleg egyszerű nyomdahibáról van szó. Az 1574-es a 4. és 5. versszakot összevonva közli, a 4. versszakból az első sort, az 5. versszakból pedig a 2. és 3. sort tartva meg. A Puer natus in Bethlehem (I, 190a) kezdetű himnusz szövegei viszont annyira eltérnek a két énekeskönyvben, hogy minden bizonnyal a himnusz más-más latin verziói voltak a fordítás alapjai, s nem tudni, mi okból, 1574-ben Huszár Gál nem az 1560-as szövegét adja. A Tanulj meg te az úton elmenni (II, 28a) kezdetű ének 3., 5., 8. és 12. versszaka különbözik a két énekeskönyvben. Az 1560-as szövege minden esetben az 1569-essel egyezik meg. Például az 5. versszakban: 1560 1574 Ez bemenést nevezik az írásban, Ez bemenést tanoljuk az írásban, kik nem bíznak, csak az egy Krisztusban, akik bízunk csak az egy Krisztusban, sem Istennek egyetlen egy Fiában, Istennek egyetlen egy Fiában, hanem egyéb idegen bálványokban. nem valami egyéb bálványokban. A 12. versszak változtatása: Krisztus „ki viselje minekünk zászlónkat, / és megnyissa minekünk a kaput" (1560): Krisztus „igazgassa életre utunkat, / és nyissa meg nekünk mennyországot" (1574). A fenti példa arra mutat, hogy a nyomtatott és kéziratos forrásokon kívül az orális teijedésnek, a közköltészeti jellegnek is nagyobb szerepet kell tulajdonítanunk: Komjátiban valószínűleg az 1574-es változatát énekelték, s Huszár Gál emlékezetből is leírhatta e verseket.
