Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A JHENTEGYHAZBAN VALÓ HOGY AZ V'K ISTENNEC IGeit Kóxott'úuc ti/?can es />/i^ai hirJetteJfec az lufié Index Nütaura. iVzgo fűből te fiaid kegyes Atyanc kónyórgűnc, ad'^y minekunc igaz bitet, hoí>y tegedet imadgyunc, tellyes hátból ijerctctből, hogy tegedet minnyaian álcígyunc. Latod Atyanc felfcges io lelki teífi fjúkfegűnkcr, geriezd koztú-ic íjent Igedet efmcrheflunc tégedet , efmcriuc meg fjcnt fiador az mi iduolícgűnket. A foc baluany imadaHoI rettenetes kárhozattól, fjabadits meg íjent nctiedert minden eretnekfcgtől, Antichriftus íjerzctitól, az papanac téuelgcfetól. Siruan hozzád mi ohaytunc esfel íjoual kiaí-' tunc, kic íjent igcdncc altala az hátben planraítattunc, embereket az vakiagbol vé*y ki hogy tegedet diczeriűnc. lol cfmeriűc bűneinket minden téuelgcfűnkcr, kikcrtreanc crefiróttél minden vcfjcdelmcket, po ganoknac dihóíTcgct, az feicdclmckncc n.-gy kemcnyfcge't VefjedeL