Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

1STEN.I DICZERETEC; -CXXf , Nehcíjkcs afljónyoc kic kóztoc fűlncc vala,' gyermec lábát foguán az Tifaba vetic vala, ko jjiwnec mondhattyuc kinec fiue rayta nem keferedic vala. Szegyenllyűc mondani menyeken leányokon t es gyermekeken fep afljony-állatokon, az mincm5 feplóc 5 raytoc lettenec, kiért Iften vérd torkon . Nagy vcrefegeckel kegyetlenül kinozzác, hogy ki változzanac eróífen fattzoltattyác, miért-hogy nyel.ueket fjegenycc nem értic, rutolartzol czapdoflac. Maga az pogannac 5c be holdultác vala, minden kiuanfagát meg tellyefitic vala, meg ícm fbtamanac mert holdulafokhoz 5c igen biznac vala. Az pogan Vroknachiuen folgalnac vala, de • az Iften dolga efcekbc fem iát vala. azVrac dolgára nem az tanuíágra , váfárnap mennec vala . Az Iften igeiét vgyan el vntác vala , az 5 iuhoc feie gyomroc émélég vala, kiért nagy Vr Iften .tc bufult haragod méltán mi reanc fálla . Nintfen fem várásban fem faluban tanító, mert mind az rabfagra vitetett az halgató, kozonfeges bűnért méltán vcrettetéc, mind tanító halgató. h iij Siral-