Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

'A I1SNTI6YHAZ1AH VALÓ 1 Siralmat moft mi nekűnc mind holt/glá hágva­nac, edes inagzatínktol mikor el RakaRtánac, ha­sas táríainktcl hogy cIRakafjtánac bár élntlnc fe hadaánac. Mitt teflj Vram Iften fiaidnac éltéuel, házas tár. fainknac meg fertezett teftiuel, ha né marad egy­át az Iftefiec lelke az fertezett lclcckcl. Sároc vagyunc Vram veled nem pőrőlhetűnc» te Rolgaid létlén czac feiét keily haytanunc, kefe­redet Rűből az mit moftan Rolune, meg boczaC (ad minekűnc. Az kegyetlen nemzet lam el akar fogyatni, illf febes haragiát azért kezdi mutatni, ideié lefceq márnekedis Vr Iften , mi raytune könyörülni. Azért álly bofljűt már nagy nyomoruíagink6« az pq^anoc kőzött hallatlan vndokiadon , illy nagy dihőíféguel ne vegye hatalmat, az KcrcRtyén nemzeten Ne mondbaílac nekűnc nints Iftenánc lém hű. tánc , ne mondgyác Remünkben nem fegit-meg Iftenánc , mert tiíjtéflcgcdnec nagy gyalázattyara fogeUú áz mi kárunc. Az poganoc minket te eretted kergetnec, az KcrcRtyen hitért Rent igédért űldőzaec, azért iga z

Next

/
Oldalképek
Tartalom