Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A SZENTEGYHÁZBAN VALÓ * ' Gyenge íjép í;űzekct rontánac es vefjténec,' nagy foc ezer íjúzet őc meg kőplőfitenec, ki miátt kegenyéc nagy fjegyenletekben nagy hamar meg halánac. Ruhaiokat roloc éktelenül le vonyác , á íjegény rabokat mezítelenül hagyác, mint egy fereg czordit az tatár oftorral előttőc haydogallyác . Ehfegnec miatta mind el íjakatkozonac, á f;omiufág miatt nagy fokán meg halánac, az vad louac hatan nagy foc gyenge fjűzec halálra badgyadánac. Nagy firuán Annyoknac az gyermekec kiáltnac, adnal vizét innom edes Anyám azt mondgyác. 5 edes Annyoknac czac nem haíad íjiuec , hogy czac azt fem adhattyác . Nagy vndoc étellel íjegeny rabokat tarttyác, az lo Iiuft fouetlen ő eleikbe hannyác, az czitkoc véréuel katzolác teieuel íjegenyeket itattyác. Meg nem keferednec az kiíded gyermekeken , kettőfeuel őket űlcetic az nyeregben, dz ártatlanoknac czac firni fem hadnac , fciec őljue verefén • Etekuel itokal őc íemmit ncmgondolnac, hideggel haláfokó egy fjálatt íé bankodnac. mint az férget vton íjellel haijgalni fjegenyeket nem f;ánnvác. Nchez-