Fülep Lajos levelezése VII.

A levelekben leggyakrabban előforduló személyek

1944-ben súlyos fejsérülést szenvedett, amelynek következményeit - egy kioperálhatatlan csontszilánk miatt - élete végéig viselte. 1944-ben a miskolci Magyar Kommunista Párt katonapolitikai osztályán dolgozott, 1949-ben Budapestre helyezték a Belügyminisztériumba, 1950-1952 között az ÁVH kötelékébe tartozott. 1952-ben leszerelték, 1956-ig elvben csak fizikai munkásként helyezkedhetett el, valójában azonban egy építőipari tröszt karbantartási részlegének vezetője volt. 1957-ben a Határőrség Országos Parancsnokságán a törzstiszti állomány fegyelmi ügyeit intéző osztályának vezetője lett, amely a Labanc-úti egykori Manrézában székelt. 1968-ban alezredesi rangban nyugdíjba ment. 1991-ben meghalt. FL-sal úgy került személyes kapcsolatba, hogy a Határőrség Országos Parancsnoksága a Széher úttal párhuzamos Labanc úton, a köztük levő mély völgy túlsó oldalán volt. Ott működött a Határőrség kutyakiképző telepe is. A verekedő, vonító, naphosszat ugató kutyák zavarták a környék lakóit, s FL panaszos levelet írt a parancsnokságnak. A helyzet kivizsgálására Páricsi százados szállt ki, s mivel jogosnak találta a panaszt, elintézte, hogy a kutyatelepet Sződligetre helyezték át. Az ismeretségből évtizedes, FL haláláig tartó baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Nemcsak leveleket és üdvözlő lapokat váltottak, hanem Páricsi többször meglátogatta FL-t, egyszer felesége és leánya társaságában. FL kétszer is járt Páricsiék otthonában. Páricsi saját maga készítette ajándéktárggyal is meglepte FL-t, de a kertjében termett csemegeszőlőt FL halála miatt már nem tudta elvinni neki. PORZSOLT FERENCNÉ KÓCSI MARGIT (190l-l990) FL unokatestvére, Fülep Györgyné Sándor Róza húgának, Kócsi Dánielné Sándor Emíliának a leánya. Édesapja székelyvajai lelkész volt, FL diákkorában sok vakációt töltött náluk, s példaképének tekintette nagybátyját. Mivel a négy Kócsi-gyermek és FL között elég nagy korkülönbség volt, kapcsolatuk korábban nem volt szoros. FL 1948-ban kezdett levelezni Porzsoltnéval, amikor elküldte neki édesanyja gyászjelentését. FL többször is készült meglátogatni Porzsoltékat Dombrádon és Kisvárdán, de ez végül elmaradt. Porzsoltné többször volt látogatóban a Széher úton. Férje, Porzsolt Ferenc (1896-1995) ref. lelkész volt, 1936-1962 között a Szabolcs megyei Dombrádon, majd nyugdíjasként az ugyancsak szabolcsi Kisvárdán szolgált. Utóbb leányukhoz és vejükhöz Arató Ferencékhez költöztek, aki 1967-1977-ben Kisújszálláson, majd Debrecenben volt lelkész. Gyermekeik Arató Ferencné Porzsolt Judit és fiuk Ádám, tanár volt. RASKÓ ALFRÉDNÉ férjét (ld. 2530/2-3.) az ötvenes évek elején letartóztatták, bebörtönözték, majd internálták. Felesége minden megélhetési lehetőség nélkül maradt, amíg egy közös ismerősük révén, Lőrincz Ernő közvetítésével 1952-ben FL-hoz került házvezetőnőnek. 1959-ben kivándorlási útlevelet kért Olaszországban élő leányához (ld. 2506. sz.), ekkor elköltözött a Széher-útról. Az útlevélkérést azonban elutasították, ezután visszatért FL-hoz s élete végéig gazdasszonya volt. Utóbb, 1964-ben látogató útlevéllel sikerült meglátogatnia leányát és rokonait. Ez idő alatt sűrűn levelezett FL-sal, de csak FL levelei maradtak fenn. Levelezés útján meleg baráti kapcsolat alakult ki FL és Raskó Marianne között is. 665