Fülep Lajos levelezése VII.

A levelekben leggyakrabban előforduló személyek

FL végakarata szerint halála után maradt örökség fele-fele arányban Raskó Alfrédné és FL első házasságából született leánya, Kornélia között oszlott meg. RÉVÉSZNÉ ALEXANDER MAGDA (1885-1972) művészettörténész. Alexander Bernátnak, az ifjú FL támogatójának leánya, majd Révész Géza pszichológus felesége. FL ifjúkorától haláláig barátságban volt Alexander Magdával, aki 1919-ben férjével Hollandiába emigrált. Révész Géza 1939-től az amsterdami egyetem pszichológia tanára volt. Alexander Magda művészettörténeti előadásokat tartott, tanulmányai és könyvei jelentek meg. A hatvanas években, már özvegyen öt alkalommal töltött heteket, sőt hónapokat budapesti barátainál. FL-sal minden alkalommal személyesen találkoztak. Levelezésük FL haláláig tartott. TOLNAY KÁROLY (1899-1981. Charles de Tolnay) művészettörténész. FL a Kereskedelmi Akadémián ismerte meg, ahol az I. világháború éveiben franciát tanított. FL minden szempontból döntő hatással volt Tolnay Károly életére. Nemcsak tudományos képességeit és művészettörténeti elhivatottságát ismerte fel és támogatta, (Tolnay apja FL tanácsára döntött úgy, hogy eredetileg kereskedelmi pályára szánt fiának megadja a lehető legjobb lehetőségeket művészettörténeti tanulmányaihoz), de hatott Tolnay egész gondolkodására és életszemléletére. Ahogy FL 1966-ban is az Újszövetséget és Dosztojevszkij műveit tartotta legfontosabb, mindennapi olvasmányainak (ld. 2813. sz.), úgy Tolnay is szinte ugyanazokkal a szavakkal, az Újszövetségre és Dosztojevszkijre hivatkozva jelentette be FL-nak elhatározását, hogy megkeresztelkedik és a református egyház tagja lesz. (FLev. I. 313/3.) (Ennek az 1918-ban írt levélnek az első kötetben való megjelenésekor még nem sikerült megtalálnom Tolnay keresztlevelét, amely azóta megvan: a budapesti ref. egyház keresztelési anyakönyvének XXIII. kötete 41. lapján 1102. sz. a. van bejegyezve az 1919. VII. 21-én dr. Nagy Sándor lelkész által végzett szertartás.) Tolnay egyetemi tanulmányait Bécsben és Frankfurtban végezte, majd id. Pieter Brueghel-lel foglalkozva római kutatásai során döntötte el, hogy életmüve középpontjába Michelangelo munkásságát állítja. Római évei után egy ideig Heidelbergben dolgozott, majd a hamburgi egyetem magántanára lett. 1933-tól a Sorbonne-on adott elő. 1939-ben Princetonba ment ösztöndíjjal, ott végzett kutatómunkát 1965-ig, közben 1953-1965 között „visiting professor"-ként a Columbia egyetemen tanított. 1965-ben meghívták professzornak a Harvard egyetemre, de ő a firenzei Casa Buonarroti igazgatóságát választotta. 1965. II.-ben költözött vissza végleg Európába. Tanulmányok sokaságán kívül főműve az öt kötetes Michelangelo-sorozat, 1943-1960 között, a 6. kötet, az építész Michelangelóról nem jelent meg. Werk und Weltbild des Michelangelo c. kötete 1949-ben németül, 1951-ben franciául és olaszul, 1964-ben angolul, 1970-ben ismét franciául, 1975-ben magyarul jelent meg. Hieronymus Bosch c., első ízben 1937-ben megjelent művének második, 1966-os kiadását nyomtatott dedikációval a 85 éves Fülep Lajosnak ajánlotta. Tolnay a 11. világháború éveit kivéve ifjúkorától FL haláláig levelezett vele, bár nem minden levele maradt fenn. Járt látogatóban Baján és Zengővárkonyban. 1969 szeptemberében Budapesten találkoztak utoljára. 666