Fülep Lajos levelezése VII.

A levelekben leggyakrabban előforduló személyek

MARTYN FERENC (1899-1986) festő, grafikus. Mint árva rokongyerek Rippl-Rónai József családjában nevelkedett. 1925-1940 között Párizsban élt. Az Ecole de Paris-hoz, az Európai Iskolához, majd az absztraktorokhoz csatlakozott, ezért 1946-1947-es kiállításai után hosszú ideig nem szerepelhetett a nyilvánosság előtt, grafikái révén került vissza a képzőművészeti életbe. 1962-ben Munkácsy-díjat kapott, s újra kiállíthatott. FL-t Pécsett letelepedve, Párizsból való hazatérése után ismerte meg; Pécsett és Zengővárkonyban is találkoztak, s Martynnak része volt abban, hogy FL résztvett a pécsi képzőművészeti életben. Wiesenberg Klára, utóbb a pécsi Zeneművészeti Főiskola zongoratanára 1945-ben lett Martyn felesége. 1944-ben szó volt arról, hogy a deportálás elől Zengővárkonyban rejtőzzék el, de ez FL kényes politikai helyzete miatt kivihetetlennek bizonyult. Martyn 1964-ben rajzot készített FL-ról (megjelent a Műv. tört. Ért. 1965. évf.-ban), halála után mellszobrot mintázott róla, amely 3 példányban került múzeumokba, s megírta Fülep Lajos Zengővárkonyban c. emlékezéseit. (Jelenkor, 1975.) MIHÁLYFI ERNŐ (1898-1972) politikus, újságíró, szerkesztő. 1949-1951 és 1957-1972 között a Magyar Nemzet főszerkesztője. Az 1930-as években képzőművészeti kritikákat írt, FL-sal valószínűleg innen származik az ismeretsége. 1943-tól a Független Kisgazdapárt politikusa, 1948-1949-ben társelnöke. 1948-1949-ben az országgyűlés alelnöke, 19491972 között az Elnöki Tanács tagja. 1951-1957 között Népművelési miniszterhelyettes, 1955-1956-ban a Hazafias Népfront főtitkára, 1957-1958-ban Művelődésügyi miniszterhelyettes. Mint a Magyar Nemzet főszerkesztője sokszor segített FL mindennapi nehézségeinek elrendezésében. FL viszonzásul cikkeket irt a Magyar Nemzetbe. MOLNÁR VERA (1939-1979) 1967-től Veronica Gervers. 1958-1963 között végezte az egyetemet, FL kedves tanítványa volt. Régész-művészettörténész oklevelet szerzett, fő érdeklődési területe a középkor, valamint már Magyarországon a textilművészet volt. 1963-1965 között a sárospataki Rákóczi Múzeum régészeként végzett ásatásokat, 1965. Xl-től a Budapesti Műemlékfelügyelőség munkatársa lett. 1965 nyarán résztvett Poitiers-ben a Centre d'Études Supérieures de Civilisation Médiévale nyári egyetemén, a kurzus végén ásatást vezetett a franciaországi Gurat-ban. 1967-ben férjhez ment a Poitiers-ben megismert Michael Gervers történészhez, Torontóban a Royal Ontario Museum textilosztályának munkatársa lett, az egyetemen pedig bizánci művészetről adott elő. 19561966 között sorra jelentek meg középkori ásatási eredményei, amelyek alapján A középkori Magyarország rotundái Bp. 1972. Akad. Kiadó. Művészettörténeti Füzetek 4. c. kötete készült. Szövege hosszabb-rövidebb formában több nyelven megjelent. Nagy érdemei voltak a torontói múzeum textilgyüjteményének gyarapításában. Gazdag kelet-európai, törökországi, közép-keleti, valamint egy 4-14. századi kora keresztényiszlám gyűjtemény megszerzése fűződik nevéhez. A textilművészet köréből jelent meg The Hungarian Szűr: an Archaic Mantel of Eurasian Origin. Toronto, 1973. c. tanulmánya. PÁRICSI ERNŐ (1918-1991) műszerész, a II. világháború végén Miskolcon hadiüzemben dolgozott. Szabotázsakcióban való részvétele miatt kényszermunkára ítélték. Ennek során 664