Fülep Lajos levelezése VII.
Levelek
Hogy jobban érzékeltessem aggodalmam motiváltságát, lehető röviden ideírom Cs.[ontváry] oeuvreje sorsának kronológiáját. Cs.[ontváry] 1919 júniusában halt meg, ellenőrizhetetlen, de valószínűen hangzó hagyomány szerint éhen - sajnos a Tanácsköztársaság idején történt — és utána hajszál választotta el egész élete müvét a teljes pusztulástól; nem festményként, hanem vászonként aukcióra bocsátották azzal, hogy a nagy képeket feldarabolják [áthúzva: képekből levágnak annyi négyzetmétert], ezt a vevők éppen akarják stb. stb. merő véletlen, hogy akadt valaki, 4 aki az egészet megvette és így megmentette. Folytatásából átugrom a két világháború közötti és 1945 után is a parisi kiállításig 6 folyt sorsán. A kiállítás után, mint nyilatkozatomban elmondtam, az anyag egyrészéről, t.i. a nagy képekről évekig az volt a hír, hogy „útközben valahol elvesztek" - akkora monstruózus tárgyak, csak úgy minden [...] [,..] 6 valami fülbevalók volnának, azt és hogy „diplomáciai" úton Európa-szerte keresik őket, de eredménytelenül - mindaddig, amíg én néhányszor energikusan nem reklamáltam, és végül világraszóló botránnyal nem fenyegetőztem, ha a képek 8 nap alatt elő nem kerülnek, amire csodálatosképpen meg is kerültek és nem kellett messzi keresni őket, a museum pincéjében voltak, szabályszerűek megérkeztek évekkel előbb a szokványos időben, valaki 7 szabályszerűen átvette őket, letétette a pincébe, természetesen feltekerve, ami ezeknek a képeknek a legbiztosabb elpusztítási módja, be is teljesült volna ez a sorsuk. ha én akkor meg nem mentem őket, természetesen már olyan állapotban, hogy a restaurátoroknak bővel volt mit dolgozni rajtuk. így hát akkor megmenekültek. Egyetlen hibája és hiánya volt a dolognak - aki átvette és pincébe tétette, évekig ott hagyta őket, nem kapott kitüntetést. Nem ismétlem el, amit a nyilatkozatban elmodtam - röviden csak anynyit, hogy azt már nem tudtam elérni, hogy restaurálás után ne tekerjék fel őket, hanem ha nem látható helyen is, legyenek rámára feszítve [betoldva: képek rongálása, rajzok elveszése Gerlóczy levelei] 8. Azután következett, tavaly a szerencsétlen, mert oda-visszahurcolással megint komoly károkat okozó fehérvári kiállítás, 9 nyilván kényszerből rendezve, hogy ha már elkerülhetetlenül kiállításnak kell lennie, ne legyen Pesten. Eddig a távolabbi és a közelmúlt. A jelen pedig: Mária kútja feltekerve - tönkremegy. Ez már az Ön levele óla történt. Marokkói tanító. Ez is az Ön levele óta történt. [Betoldva: magántulajdon. Tulajdonost meg se kérdik. Milyen jogrend? milyen hatalom?] Kihagyott sorok a nyilatkozatból. 1" Katasztrofális az ilyen lehetőség! Hogy háborúban pusztulhatnak, borzasztó-de hogy ma! Ha akiknek felelősségére ilyen pótolhatatlan nemzeti és nemzetközi értékek vannak bízva, nem értik és nem akarják elfogadni őket, az persze nagy baj - de ebbe a szervezeti vagy párt-témába én nem szólhatok bele. Hogy azonban a jövendő nemzetet és a jövendő világot megfosszák akár csak egyetlen még meglevő darabjától is - amikor amúgy is olyan sok elveszett már belőle - ehhez azt hiszem, senkinek sincs joga, viszont mindenkinek, aki tudja, mi forog kockán, tehát nekem is, kötelességünk, hogy minden erőnkből tiltakozzunk az ilyen lehetőség ellen és azt kívánjuk, tegyenek már valamit, ami végre örökre megszünteti a minduntalan megismétlődő veszélyeztetést és értékrombolást. A két Goya londoni útja 1 [...] 179
