Fülep Lajos levelezése VI.

Levelek

2109. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA IL OSZTÁLYA FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1952. H. 15. Fülep Lajos lev.[elező] tag Budapest, Széher út 16. Tárgy: Németh Gyula

1 megbízásából nagyon kérem, hogy postafordultával szíveskedjék részletesjellemzést küldeni Lyka Károly: Magyar művészek Münchenben

2 c. 1951-ben megjelent munkájáról, amennyiben lehetséges, egész életművéről.

3 Elnézést kérek a rövid terminusért, de az ügy fontosságára való tekintettel kérem, hogy válaszát feltétlenül postafordultával küldeni szíveskejdék. Fejér Klára szaktitkár MTAKK Ms 4596/14. Gépírás Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya Bp. V., Géza-u. 2. Telefon: 113-400 feliratú levélpapíron autogr. aláírással. Express. (Rajta kézzel:) Éjjel nem kézbesíthető. ' Németh Gyula (1890-1976) turkológus, nyelvész. 1916-tól egyetemi tanár, 1922-től az MTA tagja, 1950-1965. az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatója. Tagja volt a TMB Bizottságnak és az MTA I—II. osztálya részéről a Kossuth-díj Bizottságnak. Itt ez utóbbi minőségében említődik. "Lyka Károly: Magyar művészélet Münchenben 1867-1896 c. művére kapta a Kossuth díjat 1951. III. 15-én. Ld. még 2114. sz. 3 FL a következő véleményt írta Lyka Károlyról: „Lyka Károly Magyar művészet Münchenben c. művéről nem tudok beszámolni, mert még nem olvastam. De nem is fontos - akkora életműben egy, különben se nagy igényű könyv, bízvást elhanyagolható. A többire nézve egészen röviden: L[yka] K.[ároly] legnagyobb művészeti nevelőnk, joggal nevezhetjük praeceptor Hungariae-nak a képzőművészet minden ágát felölelő nagy területen. O alapította az első magyar művészeti folyóiratot (Művészet, 1902), évtizedekig szerkesztette s nagyrészt írta is, és úgy népszerűsítette vele, s egyéb műveivel, a képzőművészetet, mint rajta kívül senki más. A népszerűsítést a legjobb értelemben értve. - Nem alkalmazkodott a kor romlott ízléséhez, se a hatalmasságok követelményeihez, rendületlen szívóssággal és kitartással harcolt a haladó művészeti irányokért. Elévülhetetlen érdemei vannak pd. Nagybánya elismertetésében. Ugyancsak sokat tett Munkácsy megértetése és helyes értékelése érdekében. Még ma is igen hasznos népszerűsítő művei közül kiemelkednek: Kis könyv a művészetről (1904), A képírás újabb irányai (1906), A képzőművészetek történeti és technikai fejlődése (1909). Kitűnő mű-analízisek gyűjteménye: Képek, szobrok (1935). Népszerű munkáját mindig a tudományos kutatással párosította. A Művészet c. folyóiratban közölte a magyar művészet történetének ismeretlen adatait, úgy, hogy a folyóirat minden kutatónak nélkülözhetetlen segédeszköze. Sok évtizedes kutatásait azután az új magyar művészet történetét (1800-tól) tárgyaló köteteiben foglalta össze, az új adatok olyan tömegével, olyan társadalmi szemlélettel és olyan helyes ítélettel, amely általában a magyar történetírás java teljesítményei közé sorolja őket. (Magyar művészet 1800-1850; Nemzeti romantika; Művészet és közönség a századvégen.) Míg azonban minden más területen bőven voltak előmunkálatok és nagy szintézisek, itt a kutatás és a szintézis munkáját neki magának kellett elvégeznie, ami megérteti e nagy mű - értékét egyébként nem csorbító - fogyatékait is. Úgy ahogy van, a múlt század magyar művészete történetének mindmáig legteljesebb, nélkülözhetetlen összefoglalása. 58