Fülep Lajos levelezése VI.

Levelek

De nemzedékek nevelője volt L.[yka] K.jaroly] nemcsak műveivel, hanem emberi mivoltával, egyéniségével, munka-etikájával is. Egész életét fáradhatatlanul munkában töltötte, mindig tíz ember helyett dolgozott. Mikor neve már fogalom volt, tekintélye általánosan elismert, könnyen juthatott volna bármilyen pozícióba és anyagi javakhoz, nem vállalt soha semmit a munkán kívül. Megközelíthetetlen jellemén megtört minden kísértés, noha volt idő, amikor a hatalom birtokosai magukénak szerették volna. Elveihez híven puritánul élt mindig, minden idejét és erejét a művészetnek és nevelésének szentelve, és így él ma is, 83 éves korában friss érdeklődéssel tanítva a hozzá forduló fiatalokat, eléjük ontva ismereteinek, tapasztalatainak, emlékeinek páratlan gazdagságát." (MTAKK Ms 4596/15.) 2110. RÁCZ KÁRÓLYNÉ - FÜLEP LAJOSNAK Debrecen, 1952. II. 23. Kedves Nagytiszteletű úr! Engedjen meg, hogy ceruzával írok, de a kezem annyira reszket, hogy nem bírok tentával írni. Levelét

1 hálásan nyugtázom és köszönöm, nagyon jól esett, hogy gondolt ránk. Itt D.[ebrecen]ben senki nem mondja meg a Vasadi

2 címét, még a család sem, egyik fivére szállító volt, most nem tudom micsoda. Annyi zaklatásnak volt kitéve, hogy mindenki, aki tudja is, nem mondja meg. Ide is küldött több ízben csomagot, de itt ezer panasz volt miatta, mert nem azok kaptak belőle, akik rászorultak, hanem tisztán az Egyházi emberek és azok családtagjaik. És olyanok leginkább, akik földi javakban dúskálkodtak, szinte névszerint nevezhetném meg azokat, szóval részrehajlólag ment minden. Némelyik egy szalmakalapot kapott csupán. De különben is onnan ide már semmi küldemény nem jöhet. A V.[asadi] címét csak a konvent

3 útján lehetne megtudni, de azt hiszem, céltalan lenne a fáradsága. Kedves Nagytiszteletű úr! Levele vétele után pár napra újabb lelki megrázkódtatáson mentem keresztül, azt hittem, nem élem túl. Ugyanis már régebben elvették a földemet, most a héten az állam elvette a házamat, tegnap délben pedig megjött az Illetmény hivataltól az értesítés, beszüntették márc.[ius] 1-től fogva a nyugdíjamat is.

4 Pár órával ezelőtt kihűlt testtel, élettelenül voltam, míg életre keltettek. Kibírhatatlan az a szenvedés, amit a sors rám mért. Itt állok, mint földönfutó, kifosztott beteg! Nincs tanácsadóm, nincs senkim, aki életet öntene belém. Fillér nélkül, ruházat nélkül. Nekem minden segítség nagy és életbe vágó - de Jóakaróimtól hogy fogadjam el a felajánlott segítséget akkor, mikor kilátásom sincs, hogy azt visszafizethessem. Hogy pénzt szerezhessek, pár héttel ezelőtt áruba bocsátottam a házamnak a hátsó keresztépületét, 2 szoba, előszoba, fürdőszoba, konyha és speiz, csak azért, hogy az első részét megtarthassam és abból a pénzből meg is renováltathassam. Megvolt a megegyezés, és a napokban kellett volna az előleget felvenni, részben fel is vettem pár ezer forintot, abból rögtön hozzákezdtem és a bádogossal megcsináltattam az utcai fronton a tetőt, bebádogoztattam (drága dolog most ez), mert beömlött a sok esővíz a lakóm szobájába és már fenyegetett, rögtön intézkednem kellett, mert a Műszakit rám küldték volna. Alighogy kész volt vele, a szerződést kellett volna aláírni, lélekszakadva jön a vevő felesége, hozza a hírt, 59