Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

egyébként ritkán látni ilyen tisztán, a tó gyakran olyan, mint a végtelen tenger. A templomtól nem messze lakunk. A kiállítás nagyon sikeres volt, jó kritikák, sok levelet is kaptam magánszemélyektől és műkereskedőktől, akik képet akartak. El nem adtam, de talán sor kerül most rá, a kirakatból, ahol most függenek. Három napja végre olvad, de a tavon még átlátni. Szíves üdvözlettel Lyckije 1 A levél ill. a lap nem ismeretes. A levél - ha megíródott - nem maradt fenn. 3 Ld. 1326/1. 1334. KNER IMRE - FÜLEP LAJOSNAK Gyoma, 1940. III. 17. Kedves Barátom! A vasárnap délelőttöt használom fel a válaszolásra,

1 mert e héten öcsém

2 megy szabadságra, s amellett nekem kell egy nagyobb munkálatba kezdenem, ami hosszabb időre le fog foglalni megint. Amit az emberek nekimarhulásáról és a mi gyors kiszolgálásunkról ír, az nagyon komplikált kérdés. Egyszer Ön írt arról, hogy nekem „közigazgatási marhaságokkal" kell foglalkoznom.

3 Hát - mint minden egyéb - ez sem egy egyszerű kérdés s engem most már, hogy beledolgoztam magam, érdekel is, a sokféle fontos nemzeti, közéleti s minden egyéb vonatkozása révén. Higyje el, egy egészséges, jól működő, a nemzeti léleknek, karakternek és az adottságoknak megfelelő szervezet döntő jelentőségű egy nép fejlődése szempontjából és ennek a szervezetnek a külső megjelenési formája mégiscsak a közigazgatás. Két példát mondok erre: a finnekét és a lengyelekét. Olvastam mindkettőnek életéből egyes adatokat. A Pester Lloyd gazdasági melléklapjában, a LloydEconomistban megjelent egy lengyel menekült vállalkozónak egy cikke arról, hogy a lengyel igazgatás miként mondott csődöt. Azt mondja, egyetlen vállalat nem kapott a miként viselkedésére semmiféle utasítást felülről, s teljesen felkészületlenül ment bele a lengyel közgazdaság a háborúba. Szokás volt, hogy a minisztériumok mindent a zöldasztalnál döntöttek el s soha semmiben az érdekeltségeket meg nem kérdezték. Hibás volt a pénz- és bankpolitikájuk s emiatt a közgazdaságuknak semmiféle rugalmassága nem volt stbi. Ezzel szemben a nyomdászszakszervezet lapjában, a Typographiában volt e héten egy levél egy Finnországba menekült svájci nyomdásztól,

4 aki írt haza, hogy hogy élnek és milyenek a viszonyok. Azt írja, elképzelhetetlenül borzalmas az óvóhelyen kuksolva várni a halált, de a szervezet olyan, hogy amikor kijönnek az óvóhelyről, az asszony elszalajtja őt bevásárolni s öt perccel a légitámadás, illetve a riasztás megszűnése után tejet, vajat, kenyeret, mindent azonnal tud vásárolni. Más közszellem és más közigazgatás. Heteket tudnék erről mesélni Önnek, olyasmiket, amiket csak az én munkámon keresztül lehet meglátni és tudni s amik néha izgalmasan érdekesek. 90