Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1307. FÜLEP LAJOS - GILICZE SÁNDORNAK Zengővárkony, 1939. Vili. 29. Nagytiszteletű Esperes Úr! Ischiasom gyógyíttatására fürdőkre van szükségem,

1 miknek használatára a nyár folyamán nem utazhattam el, részben, mivel felesem még a nyár elején kiment Németországba s így a javadalmi föld ügyének rendezése ide kötött, részben pedig a debreceni telepítés ügye

2 lefoglalt. így csak most mehetek szabadságra, amiben ha a fenyegető háborús bonyodalmak nem gátolnak, három hétig, szept.[ember] 4. vagy 5-től 25 vagy 26-ig távol lennék, amihez szíves hozzájárulását tisztelettel kérem. Ha sikerül elmennem, tartózkodási helyem Debrecen lesz (Poroszlay út 99.)

3 - de indulásom előtt vagy érkezésem után még újra írni fogok, hogy közöljem, csakugyan elmentem-e. Távollétemben Császár János

4 kántortanító fog helyettesíteni. Teljes tisztelettel Fülep Lajos Dunamell. Ref. Ek. lt. A/10, b. A Tolnai Em. ir. 703/1939. A bélyegzőn: érk. IX. 1. Kézírás. Kajdacsra írt levél. Gilicze Sándor ld. 1306. sz. 1 Ld. 1300/4. 2 A debreceni ref. kollégium ifjúsága (ld. FL-lev. III. 1256/1.) 1938. III. 28-án a nemzet sorskérdéseit, a dunántúli egyke problémáit megvitatva arra az elhatározásra jutott, hogy „szimbolikusan" (ház, föld, felszerelés stb. vásárlásával) támogatja s vállalja egy népes tisztántúli család áttelepítését a Dunántúlra. Fakultásonként 2-2 tagból álló diákbizottságot hoztak létre és gyűjtést kezdtek, elsősorban a nekik járó kollégiumi juttatásokról lemondva a pénzalap javára. Három hónap alatt 3600 pengőt gyűjtöttek össze. 1938 nyarán elsőként Kisgyörgy Sándor matolcsi földművest és hét tagú családját telepítették Drávafokra, majd 1939-ben két debreceni családot, Fiú Ferencet hét, Nagy Istvánt pedig öt gyermekével Zengővárkonyba. Utóbb még egy Őri, és egy Kacsándi nevű család Zengővárkonyba telepítésére is sor került. A diákok országos telepítési mozgalom szervezését is tervezték, de némi rész-eredménytől eltekintve a mozgalmat irányító tanár, Péter Zoltán megállapítása szerint a mozgalomnak inkább csak pedagógiai jelentősége volt; az ifjúság megismerkedett a telepítés, az egyke, a földreform időszerű problémáival. (Péter Zoltán: Telepítés a magyar jövő szolgálatában. Bp. 1943. A Magyar Nemzeti Szövetség kiadása. Nagymagyarország könyvtára. IV.) 1939. nyarán a debreceni ref. gimnázium VII. osztályt végzett növendékeinek 22 fős csoportja 3 tanár vezetésével „telepítési kiránduláson" vett részt, hogy Drávafokon és Zengővárkonyban szakképzett kőműves irányításával kezük munkájával hozzák rendbe a Kollégium diáksága által a telepeseknek vásárolt házakat és gazdasági épületeket. Június 18-án indultak el Debrecenből Budapest-Baja-Pécs-Drávafok útvonalon, VI. 20VI. 24. között Drávafokon átalakítást végeztek a lakóházon és istállót építettek. VI. 25-én érkeztek Zengővárkonyba, ahol egy hétig dolgoztak a két telepes család házának rendbehozatalán és újjáépítésén. VII. 2-án FL záró istentiszteletet tartott, amelyen megemlékezett a diákok munkájáról is. VII. 4-én búcsúestet rendeztek a falu lakosságának részvételével, majd 5-én elindultak haza. A debreceni ref. főgimnázium 1938/1939. évi értesítője részletesen beszámol a kirándulás történetéről, a napi munkarendről, a diákok egyéb programjairól, valamint a kirándulás erkölcsi és anyagi jelentőségéről. (29-43. p.) 55