Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

„Debreceni diákok telepesházakat építettek Baranyában" címmel híradás jelent meg a kol­légiumi diákok munkájáról a Pécsi Napló 1939. VII. 19-i sz.-nak 5. lapján. Ld. még 1322. ill. 1330. sz. FLné szüleinek debreceni címe. 4 Császár János (1910-1987) 1924-1929 között végezte a bajai tanítóképzőt, ahol 1927-ig, bajai lelkészsége végéig FL volt a vallástanára. 1929-ben FL Zengővárkonyba hívta kántor­tanítónak Császárt. 1932-ben dalárdát szervezett, amely hamarosan díjat nyert. Zengővár­konyban évente több hangversenyt és műsoros estet is rendeztek, más falvakban is felléptek. Egy Váralján 1938-ban rendezett ünnepségen egyebek mellett pl. Liszt-, Bárdos Lajos- és Kodály-kórusokat adtak elő. A dalárda a II. világháború során szűnt meg, mivel több tagja elesett, s a kis falu lakosságából nem lehetett pótolni őket. 1951-ben pedig Császárt - egy­házi funkciója, a kántorság miatt - áthelyezték, s tovább nem tudott a kórussal foglalkozni. Már az 1933-as esperesi jelentés megjegyzi a zengővárkonyi iskoláról, hogy „messze ki­emelkedik a többi iskolák fölé, a növendékek még a hangjegy olvasásban is olyan tökéletes­ségre tettek szert, hogy bármit leénekelnek első látásra." (A Tolnai Egyházmegye közgyűlé­sénekjegyzőkönyve. Szekszárt, 1933. 37. p.) A Gyöngyösbokréta mozgalom keretében tánccsoportot is szervezett Császár János, majd feleségével együtt színjátszó kört hozott létre, faragó-, szövő-, hímzőtanfolyamot rendezett. 1957-ben letartóztatták és három évre ítélték. 1959-ben amnesztiával szabadult. Ezután nem engedték tanítani s tartania kellett attól, hogy nyugdíjjogosultságát is elveszti. Ekkor FL latbavetette tekintélyét, kihallgatást kért, majd felkereste Ilku Pál akkori művelődésügyi miniszterhelyettest, aki 1939-ig maga is falusi tanító, 1945 után pedig Pécsett városi párttit­kár volt. FL kérésére Szalatnai Rezső, Ilku egykori pozsonyi tanítóképzőintézeti tanára is közbenjárt az ügyben. Tanítói alkalmazást azonban Császár János továbbra sem kapott, más munkát kellett vállalnia. A zengővárkonyi iskola falán emléktábla őrzi emlékét. 1308. FÜLEP LAJOS - GILICZE SÁNDORNAK Z[engő]Várkony, 1939. IX. 7. Kedves Sándor! VIII. 29-én írtam Neked, 1 szabadságot kérve - mivel eddig nem válaszoltál, úgy értelmezem, hogy qui tacet consentire videtur, hétfőn, 11-én végre útra kelek Debre­cenbe a három heti fórödésre; a bejelentett időben nem mertem elindulni a bizonytalan politikai helyzet miatt. 2 Most már talán csak nem lesz baj, remélhetőleg megmaradunk semlegesnek - ami legokosabb volna. Csatoltan küldöm az isk[olai] könyvtár alapján a kívánt jelentést. 3 S még egy jelenteni való van, nem tudom, már most jelentsem-e hivatalosan, vagy meg kell várnom, amíg a világi hatóság dönt az ügyben: tegnap d.[él]u.[tán] (6-án) 3 órakor tízperci szünetben (bár nem tudom, mi címen van d.[él]u.[tán] „tíz perc") a felügyelet nélkül az iskola udvarán nyargalászó gyerekek az utcára is kirohangáltak, kettőt egy arra menő auto elütött; egyiknek semmi baja se lett, a másikat (Fiú Károly I. o.jsztályos] t.[anuló]t - az egyik debreceni telepes fia) koponyaalapi töréssel haldo­kolva szállították Pécsre, a klinikára; ott azt mondták, nincs remény. Ma, mikor e sorokat írom, még nem kaptam hírt róla. Kérlek, adj utasítást, hogy most jelentsem-e hivatalo­56

Next

/
Oldalképek
Tartalom