Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1668. ELEK ARTÚR - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1944. IV. 15. Carissimo, 12-én írt levele' ma érkezett, tehát nem nagy késéssel, s én rögtön felelek reá. Roppant súlyt vett le rólam a levél, mert komoly aggodalomban voltam Maga miatt. Miután első levelemet

2 elindítottam, akkor jutott eszembe, hogy Magának Pécsváradon, vagy hol ellenségei vannak, s mi könnyebb és egyszerűbb, mint olyan időben, amelyet nem törvény szabályoz, puszta följelentéssel bajba dönteni valakit. Rossz érzések között vártam valami életjelt, s mikor olyan nem jött, elküldtem második levelemet.

3 Minthogy arra sem mutatkozott semmi, tegnapelőtt az apósa urának írtam Debrecenbe

4 és tőle kértem hírt. Most persze már szánom-bánom, mert félek, hogy ijedtséget okoztam, kivált hogy a Senora is ott van. Sajnos, már nem tudok változtatni rajta. Természetes, hogy az olyan levélre, mint az enyém, bajos választ írni. Hiszen az a levél olyasféle volt, mint az az üvegpalackba zárt üzenet, amelyet a hajótörött dob a tengerbe. Mikor a fordulat bekövetkezett és megismerkedtem a körülményeivel, azonnal tisztában voltam azzal, hogy az életem befejeződött, de nem úgy, ahogy addig is éreztem: erkölcsi és tevékenységi értelemben, hanem fizikai mivoltában is. Belátom, olyan lelkiállapotban, mint akkor voltam, nem helyes dolog levelet írni. Az írón nem könnyít, annak aki olvassa, pedig összefacsarja a szívét. Segítség nincs és nem is lehetséges (nem is gondoltam reá). Ez is kései tanulság, már csak a másvilágon veszem majd hasznát. Pedig mint első levelemben jeleztem, nekem is biztató reménységeim voltak. Kiadóm, a Dante, Burckhardt egy másik művének fordítását is felajánlotta (Kultur in Griechenland),

5 de nem fogadtam el, azután egy nagyszabású képes kiadványnak szerkesztését is (az olasz festőművészet), de azt sem fogadtam el, mert a Béta kiadónak régről tartozom a művészéletrajzok alakjában megírt művészettörténettel,

6 s előbb azt kívántam befejezni. A Dante azonban annak a képmagyarázó sorozatomnak kiadására is nagy örömmel vállalkozott, amelynek szövegi része a remek freskókkal illusztrált szentek történetén alapult. Azoknak nagy része kész, csak néhány szent legendájával akartam még kiegészíteni. Ebből díszkiadványt, természetesen képekkel bővelkedőt tervezett a Dante. Ez is kútba esett. Hogy Bruckhardt-fordításom megjelenik-e, igaza van - nagy kérdés. A kormány legközelebbi intézkedései között várható a könyvkiadás „megtisztítása" is. A honoráriumomat azonban, kevés híján, megkaptam. Igazi szerencse, mert biztosítja azt a néhány hónapomat, amely talán még vár reám. Talán, mondom, mert nem bizonyos, nem is valószínű, hogy megvárjam azt, ami reám várakozik. Az eddigi intézkedések közül engem különösen kettő érintett mélyen. Az egyik a sárga jelvény. Nem viselem. Úgy térek ki előle, hogy nem mozdulok el hazulról. A sógorasszonyom gondoskodik testi ellátásomról, s itthon jóval egyszerűbben és olcsóbban élek, mint vendéglőben. - A másik intézkedés: lakásom igénybevételének fenyegetése. Húsvét vasárnapján a zsidó hitközség egy kisebb különítménye járt házunkban, s a sógornőmtől, mint a ház „légoltalmi" parancsnokától kért felvilágosítást. Azért jöttek, hogy a ház zsidó származású (tehát nem vallású) lakóit egybe költöztessék, s ily módon lakásokat felszabadítsanak. Az a szabály, hogy egy családnak egy szoba dukál. 533