Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Az öcsémék hárman vannak, én külön család vagyok, a szobák száma három. Sógor­nőm, aki igen erélyes teremtés és éppen ezekben a nehéz időkben férfiakat szégyenít meg lélekjelenlétével, határozottságával és energiájával, hamarosan bejelentette har­madik családnak a kishúgom egy barátnőjét, akinek csepeli otthonát szétbombázták és akinek nem sikerült ott más lakást kapnia, mert ő is Sém csillagzata alatt született, no­ha halott apja árja volt, Winterhalternak 7 hittak és rokonságot tartott Eugénia császár­né 8 híres udvari festőjével. így azután, remélem, completo a kocsi, legalább is addig, amíg egy újabb generális intézkedés mindent föl nem forgat. Ami a könyveimet illeti, megírtam végrendeletemet, aláírattam a kötelező négy tanúval és tartalmát megismer­tettem Enyvvárival. 9 Megígérte, hogy a végrendelet értelmében halálom után nyomban a Fővárosi Könyvtárba szállítja a könyveket s ő gondoskodik ott szétosztásukról úgy, ahogy azt végrendeletemben meghagytam. Higyje meg, nem fáj a búcsú. Dolgomat én - rosszul és tökéletlenül - elvégeztem ezen a földön. Nem kívánok többet megérni, mint amennyiben jórészt akaratlanul ré­szem volt. Hogy öreg koromra bujdokló lettem, aki nem mehet ki az utcára, mi taga­dás, fáj, talán mindennél inkább fáj, pedig a sérelmek között talán a legjelentéktele­nebb, mert merőben külsőséges. De fáj azért, mert olyan nyilvánvalóan a gonoszság, a megalázás szándéka az indítója. Nagyobb baj, hogy az idegeimet kezdte ki ez a hosszú állapot. A napról-napra várakozás izgalmát szívszorulásban érzem és abban, hogy sem­mibe sem tudok elmerülni, hogy gondolataim folyton egy körben járnak, hogy kény­szerképzetek kínoznak nappal is, éjjel is. Azelőtt sohasem emlékeztem az álmaimra. Most a nappal eseményei valósággal kiszíneződnek, plasztikussá tömörülnek és fan­tasztikussá torzulnak álmomban. Fáradtan ébredek belőle. Különösnek tetszhetik, de aránylag legnyugodtabbnak légi támadás idején, a pincében érzem magamat. Ott egy­formák vagyunk mi emberek, nem tesz különbséget közöttünk se származás, sem egyéb babona. Békés hely volna, ha közönsége nem fecsegne és nem nyilvánítana véleményt a zsidókérdésről. Érthetetlennek tetszik, hogy a propaganda ereje még az olyan hely­zetben is érvényesülni tud. Levelét, különösen a ceruzával írott részét, nem volt könnyű dolog kibetűznöm, de néhány krudélis szó kivételével, sikerült. Nagyon örülök, hogy a sok éhes kiadó Maga felé fordult. 1 0 Remélem, lesz folytatása a dolgoknak. Az Athenaeum mindenesetre to­vább is élni fog. Jól tette volna, ha előleggel pecsételteti meg az alkut. Talán még nem késő. Szeretettel öleli Arturo MTAK Kézirattár Ms 4586/115. Kézírás rajta FL ceruzaírásával: Utolsó levele, t 25,-ére virradó éjjel. Zengővárkonyba írt levél. 1 FL IV. 12-i levele nem maradt fenn. 2 Ld. 1663. sz. 3 Ld. 1665. sz. 4 Gábor Bélára utal. Ld. 1309/3. 534

Next

/
Oldalképek
Tartalom