Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

1 A meghívó nem maradt fenn. 2 A Nyugat 25. évfolyamába lépését jubileumi nagygyűléssel ünnepelték meg 1.10-én a Zeneművé­szeti Főiskola nagytermében. A műsoron Babits, Móricz, Schöpflin Aladár és a folyóirat számos más munkatársa szerepelt. 3 Genthon István: A régi magyar festőművészet. Vác, 1932. c. kötetéről nem jelent meg recenzió FL-tól. Kézirata sem maradt fenn. 847. FÜLEP LAJOS - ELEK ARTÚRNAK Zfengő] Vjárkony,] 1932.1.7. Carissimo, köszönöm szíves sorait, 1 és sajnálom, hogy L.[ázár] B.[éla] 2 miatt annyit kellett ir­kálnia. Ami az Izsó-cikket illeti, gondolkozom rajta — várni nagyon szívesen várok nyárig, de a Nyugatra is gondolok. 3 Jobb szeretném ugyan a Magy[ar] Műv[észet]ben, a képek miatt. Egyébként a debreceniek terveznek valami Izsó-emlékkönyvet, 4 nem tudom, lesz-e belőle valami — ha igen, akkor nekik kell adnom a cikket. Hanem Ybl úr! Micsoda vacakot írt a M[agyar] M[űvészet]-be. 5 Persze, egy szóval se említi, hogy itt valaki előtte járt 16 évvel ezelőtt s most fölfedezi, amiket akkor én megírtam s ha rosszul is, helyenként még az én kifejezéseimmel is tálalja föl. Nem tudja megbocsá­tani, hogy a papáját megtépáztam, 6 de lopni tud. Hát annyi baj legyen, jut is, marad is. A Baumgjarten] 7 felől biztatást kaptam, hogy ha díjat nem is — azt mondják, most senkinek se adnak, aki már kapott — , segélyt azt adnak. Vederemo. Előre már nem hiszek el semmit. Hogy mennyire kellene, nem kell mondanom, hisz tudja a dolgokat. Abban igaza van, hogy publikálni kellett volna, magam is így gondolom, de ez nem megy olyan könnyen. Ha csak cikkekről volna szó, az más, de nagyobb dologból kiszakítani, nagyon nehéz. Feleségem jó színben látta, sajnos, azóta, legutóbb, nem jót írt, feküdnie kellett néhány napig, azért baj, mert késlelteti az operációt, 8 amin már jó volna túl lennie. Azt hiszem, beletelik még vagy 2 hónap, míg hazajöhet. Mikor a Maga dörgedelme jött, éppen akkor készültem bemenni Pécsre, megvizs­gáltatni magam — az ünnepek előtt nem mehettem, mert nem tudhattam, mit fog­nak velem csinálni, s nekem ilyenkor helyt kell állnom, coute que coute, hát utána be is mentem, vizsgálat, Röntgen stb., nem találtak semmit. Da steh' ich nun gebadet, ich armer Tor, Und bin so klug als wie zuvor. Heisse Magister, heisse Doktor gar, 9 s megette a fene az egészet, aszongyák, majd elmúlik, hát persze, hogy elmúlik, ha nem itt, a másvilágon, s etetik velem az üdvözítő, mindenre jó calciumot, valamivel mostanában jobban vagyok (nem az ő tudományuktól, az egész nem ér egy pipa do­hányt), hanem mert ez már így szokott lenni, vagy meggebedünk, vagy meggyógyu­lunk, valahol most a kettő között lebegek, mint Mohamed koporsója. Szegény Káplár! 1 0 Nagyon sajnálom, már nem gyerek, itt volna az ideje, hogy va­lami eredményt éijen el. Eddig csak nélkülözött. De hát ennek is rosszkor jutott ezé­be a pingálás. Talán még visszamehet csikósnak, ha bajuszt ereszt. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom