Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

3 Ld. 940/8. 4 Ld. 936/8. 5 Hegedűs Loránd (1872-1943) író, politikus, pénzügyi szakember, 1920-1921-ben pénzügyminiszter, a Pesti Hírlap főmunkatársa. 6 Bajcsy-Zsilinszky Zengővárkonyba menetelére csak 1934 húsvétján került sor. Interpellációját ld. 930/5., meghívását 952/2. 7 Ebben a formában nem készült el; Kiáltvány az ifjúsághoz szövegközti címmel jelent meg Illyés Gyula: Magyarok megmentése c. cikkének befejező része. (= Nyugat, 1934. IV 16.8. sz. 423-424. Kosztolányi és Tersánszky neve azért került szóba, mert eredetileg ők is írtak volna a Nyugat egykeankétja alkalmából. Ld. 930/4. ill. 936/7. 9 Ld. 936/6. 1

0 Ld. 936/9. 1

1 Ld. 940/8. 1

2 Illyés első levele nem maradt fenn; Kiss Géza erre írt válasza a következő: Kákics, 1933.X. 14. Kedves Szerkesztő úr! Nagy melegséggel olvastam megnemérdemelt, kedves sorait. Valahogy úgy érzem, mintha abban a nagy sötétségben, amit ma magyar életnek neveznek, két kéz megindult volna tapogatózva egymás felé. Köszönöm azt a kezet s mindig becsülettel fogom viszonozni ismeretlenül is a szorítását. Amit most írok, nem szerves átgondolása a tárgynak, csak néhány rövid észrevétel. Meg magamról is akarok néhány sort írni az üggyel kapcsolatban. Én nem vagyok „a kérdés legalaposabb ismerője". Nem is lehetek. De ma még nem is lehet senki, mert ehhez a tárgyhoz előbb egy sereg részlettanulmány kell, azután jön az összegezés, amit aztán elvégez majd az, aki. Én egyszerű kis mécses vagyok, talán azon a ponton, ahova az Örökkévaló keze letett. Bevilágítok két lépést. Azon a területen, akiket látok, adom tovább, mint az őrségre kiállított közkatona. Igen nagy fájdalmam, hogy abban az időben, amikor komolyan foglalkoztam a kérdéssel, nem volt se káplánom, se hadnagyom, se tábornokom, aki a vészjeleket továbbította, vagy legalább felfogta volna. Volt idő: annyira el voltam keseredve majdnem minden hírlapírás ellen, hogy lényegileg nem sokkal becsültem többre közönséges utcai pletykázásnál. Azt láttam, hogy egy-egy kérdést itt széles szájjal megtárgyaltak, de, hogy annak a pletykázásnak cselekedeti következményei lettek volna, azt soha egyetlen nagy kérdésnél én a magyar életben - az élet igazi mélységeit értve - még nem láttam. Örök hálára kötelezi le a Nyugat a magyar fajt, ha cselekedeti következményei lesznek most indított mozgalmának. Ne engedjék ezt a szent mozgalmat, a magyar fajnak sorsdöntő kérdését pletykatárgy színvonalára lesüllyedni. Ez az első, amit mondani akartam. A másik, amit mondani akarok, következik az elsőből. Tele kell szórni tiszta lánggal égő mécsvilágokkal a magyar életet s ezeket a mécsvilágokat baráti szövetségbe kell tömöríteni. Föltétlenül megbízható, tiszta jellemű s a magyar faj jövőjéért égő, mélységekbe látó s az egyenes úton senkitől vissza nem riadó embereket értek, akik mögött abban a nagy súlyú baráti szövetségben hátvéd is van minden aljas nyomással szemben. Pl. - igazán csak példának kapom ki a probléma többi részei közül - 1929-ben megjelent tanulmányom óta biztos adatokra támaszkodva merem állítani a tömegek tudnák igazolni állításom valóságát hogy vannak vidékek, ahol majdnem az utobó születendő gyermekig - de bizonnyal igen nagy százalékig - az orvosok irtják ki a magyar fajt. Részben aljas vagyongyűjtő kapzsiság, részben a kenyérküzdelem viszi őket rá. Két úton végzik az irtást: 1., fogamzást előznek meg - 2., induló életet fojtanak el. Borzadva hallottam megbízható forrásból: olyan orvos is van már, aki zugbábának adott át műszereket, amiket hetenként fertőtlenít. Hihetetlen számokat hallottam így elpusztított gyermekekről. Már most - mit tehetek én, a mécsvilág, külön, magamrahagyatva? Jelentést tegyek? Ki jön ilyen szennyes ügyben tanúnak? A gyilkos virulni fog, engem a pislogni bátorkodó mécsbelecskét a legsúlyosabb természetű rágalmazás vétségével lecsuknak. Közigazgatási hatóságainknál próbálkozni? Ki biztosít ismét 2 dologról? 1., 228