Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

Az intézkedő, vagy intézkedésre hivatott hatóság - nem vesz-e részt ugyanebben a bűnben, ami már magában leköti a kezét? 2., Nincs-e az illető népirtásból élő diplomásnak - püspök vagy nem tudom ki - pártfogója? Ezzel már a láb is le van kötözve. Más lenne az eset, ha komoly, országos súlyú szövetség, mint baráti hátvéd állna a mécsvilág mögött. A mécsvilág az országos szövetség vezetőjének megtenné bizalmas jelentését. A mécsvilág bevégezte szerepét. A mécsvilágnak neve nincs. Maga az országos szövetség végeztetné a további vizsgálatot. Vizsgálatot? De hát nem ezer esetben láttuk-e, hogy a bírósághoz nem az ártatlanság fut, hanem a bűn? Mindig akad paragrafus, ami a legtisztább bíró kezét is leköti s vigyorogva távozik a bűn? Mit lehet hát itt csinálni? Tár­gyalja meg maga ez a baráti szövetség: mit és hogyan? Én ugyan nem engedném vizenyős egyéni szabadság-eszmék nevében kipusztítani a fajtámat. A legveszélyeztetettebb pontokon 2 hónapon belül olyan orvosi kart állítanék be, amilyennek a megbízhatóságához kétség nem fér, maga is tagja ennek az országos baráti szövetségnek, fogadalom köti a baráti szövetség zászlaja mellett s külön esküt tesz hivatalos hatóság kezébe hivatalba lépésekor, hogy ez ellen a bűn ellen küzdeni fog. Hiszem, hogy ennek az újonnan beállított orvosi karnak túlnyomó többségét mégiscsak az addi­gi orvosi karnak feltétlenül tiszteletreméltó és becsületes többsége képezné. De mit takargatni a szennyet a legmagasztosabb emberi eszmékre hivatkozva is, ha mögötte - mocsár és halál ásít? Mit érnek nekem azok a magasztos emberi jogok, ha holnap nem lesz, akinek a számára hirdessem? Ennek a baráti országos szövetségnek aztán meglenne az az előnye is, hogy a mécsvilágok ál­landóan befutó jelentései alapján, ha nem is statisztikai pontosságú, de annál igazabb helyzetkép állna állandóan rendelkezésre. Tisztán kell látnom a betegségi folyamatot, ha egyáltalán gondolni akarok gyógyítására. Ez természetes. Isten őrizzen ezer és egy okból attól, hogy ez az adatgyűjtés hivatalos úton történjék. Mire ez megindul, az egész probléma ott nyugszik a temetőkertben. Hát igazán a temetőkertben-e? Most a mécsvilág előveszi ódon és legújabb anyakönyveit egyházának s arról a néhány lépéske területről, ameddig libbenő lángja elér, kijegyez néhány adatot. Majd a többi mécsvilág is beküldi a maga helyzetjelentését. Született a k[ákics]-i és m[arócsa]-i 1833-ban: 21 - 1843-ban: 16 - 1853-ban: 29 - 1863-ban: 38 ­1873-ban: 27-1883-ban: 27-1893-ban: 24-1903-ban: 23-1913-ban: 17-1923-ban: 9-1925-ben: 5 - 1929-ben: 10 - 1931-ben: 3. Ebből egy a lelkészcsaládé, 1 pedig házasságon kívüli. 1933-ban: 2. Ez a terület még a jobb területek közé tartozik. De mit szólanak ahhoz, hogy pl. a Somogy­m.[egye]-i Kisbajom községben már 80 üres ház van, ha a halálra szánt, kongó egy-két öreget már nem számítjuk? Egy odavetett példa a számtalan közül. Megérdemli-e ez az ország, hogy, mint a reves fa, ki ne dőljön, ha ezzel a tatárjárásnál végzetesebb problémával eddig itt senki nem törődött? Nem úgy van-e, hogy ég fölöttem a ház, két perc múlva nyakam közé szakad: sakkozzunk tovább a politika, az önérdek, a buta nemtörődés, a Shylocki-fonthúsok, a vizenyős álmodozás s mit tudom, minek nem a sakktábláján? Tudod te, mi az, hogy magyar falvak százaiban 20 éven alul alig kong már egy-két lélek az ősmagyar lakosságból, s ha a bekötött szemű statisztika csak stagnáló, de nem sorvadó falakról tud, tudod, miből van a többlet? Keresd meg Tompa Pusztán c. költeményének megfelelő strófáját: S a népek koldus söpredéke Felkél nyugat felül... Az ős-magyar faj igen nagy százaléka fölött meghúzták a lélekharangot. Amelyik ott marad a helyén, csak beszél magyarul - talán - addig-ameddig. Megvannak a kérdésnek szörnyű anyagi vonatkozásai. Egy bizonyos számú család egy bizonyos körülhatárolt, szűk területre bezárva az idők végéig a fejlődés minden lehetősége nélkül. Ez a probléma magva. A kérdésnek ezt a részét kimerítően kidolgoztam a Protestáns Szemle 1929. évi áprilisi számában. Amit ott írtam, azt vallom ma is úgy a diagnózis, mint a gyógyító eszközök terén. A legeslegnagyobb baj azonban az, hogy ennek az állapotnak megvan ma már a bölcselete. Sze­gény magyar paraszton elterpeszkedett a halál bölcselete. Nincs az a hatalom, ami azt onnan többé ki tudja irtani. Sajnos, alaplelkületénél fogva olyan büszke, hogy a gondolat és gondokozás vilá­gában sem ismer maga fölött senkit. Az élet komoly és szent értékei előtt vakon áll meg, mintha lelki élete se volna. De reves, koporsódeszka-gondolatait úgy szorítja magához, hogy nincs az a 229

Next

/
Oldalképek
Tartalom