Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

mindennek, hogy kitúrom a lakásából stb. stb. Ha ez az első ilyen eset lett volna, nem szólnék semmit. De ez minduntalan megismétlődik. Ha a feleségem vagy én padlásra vagy pincébe megyünk valamiért, utánunk jön, és ellenőrzi, hogy mit csinálunk. Mintegy két héttel ezelőtt történt a következő eset: malomba voltam búzát viendő s felmentünk a padlásra a búzát zsákba merni. Mikor az atyafiak a búzát nekünk kiutalták, akkor Arany nem engedte elosztani, hanem összeöntötte az egészet, azaz tíz mázsát. Az ősszel őrlettek ők is, mi is, Huszárné vitte a malomba, meg is hozta az örletési igazolványt, amely szerint az ő számukra 5, a mi számunkra 2 m[éter]mázsa búzát őröltek meg. Neki tehát, akit a tíznek a fele illet meg, búzája most már nem volt. Mégis, mikor én most felmentem a harangozóval a búzáért, utánunk jött s a legdurvábban ránk ordított: „Mi lesz ezzel a búzával?" Meg hogy nekem semmi jogom azt elvinni stb. stb. Mindezt a harangozó jelenlétében. Ezzel a dolognak azonban még nincs vége. A búzáról, melynek 3 m[éter]mázsának kellett volna lennie, megméretése után kiderült, hogy mindössze 180 kiló. Az én búzámból tehát 120 kiló hiányzik, ami talán nem nagy dolog egy nagy gazdaságban, de akinek az egész évi búzajárandósága 5 mféterjmázsa, ott bizony nagyon is sok. Az évet már így nem tudjuk megúszni. Hogy hova lett — csak egy résziről tudom. Ő ugyanis tartozott vetőmaggal valamelyik gazdának s egyszerűen az enyimből elégítette ki Ezt nem is tagadja. De a többiről nem akar tudni. Azt állítja, hogy a volt gondnok lopta el a padlásról! Még csak egyetlen dolgot akarok elmondani, amiből a többit könnyű kitalálni. A januárban itt járt bizottság a presbitérium színe előtt mondta Aranynak, hogy köteles a lakás felét s a szükséges bútorokat stb. rendelkezésemre bocsátani, mivel én (akkori levelem bizonyítja) csak olyan föltétel mellett jöttem le ide, ha ilyeneket nem kell lehoznom, ami a mai körülmények között különben is lehetetlenség. Ezzel szemben márc.[ius] hó 20-án, virágvasárnapján délelőtt, mikor már beharangoztak s én a palástot vettem magamra, hogy bemenjek a templomba, bejött az irodába s a következő levelet tette elém: „1920 oct.[óber] 17 óta használja bútoraimat, melyeket csak kis időre engedtem át, — már feleségem is felszólította önöket azok visszaadására — s most mivel meg vagyok győződve ellenséges indulatáról, ezennel felmondok, 2 nap alatt átadni kegyeskedjék minden a szobában levő holmikkal együtt." Ilyet tesz be egy papnak az asztalára, mikor az éppen a szószékbe indul! S azután, hogy a felsőbb hatóság megmondta neki, mi a kötelessége! Azután, hogy a vizsgálóbiztosok felolvastatták előtte N[agy]t.[iszteletű] Esperes Úr szigorú levelét! Egyszóval nekem két nap múlva innen mennem kellett volna. De azt gondoltam, megvárom, hogy ő maga vegye el ezeket a holmikat. Ami meg is történhet bármely pillanatban. Megjegyzem, hogy az időtájt is semmiféle érintkezésem sem volt vele. Ilyenek történnek itt. Abból, amit nekem ír, hogy „már feleségem is felszólította Önöket" — képzelheti mi van itt. De ezzel Arany Antal nem éri be. Hanem minduntalan ír a püspöknek, eddig már három levelet írt,

3 amelyekben a legaljasabban megrágalmaz, többek közt azt állítván rólam, hogy dorbézolok, hogy ellene szubplántálok stb. olyan dolgokat, amelyekért ha világi hatóság elé állítom őt, hát becsukják. Most már hét hónapja tűröm 58