Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

Annyit azonban mondhatok, hogy soha senki kötelességtudóbban, pedánsabban nem viselkedhetett és nem viselkedett, mint én ama bizonyos estén. Aki tudja, hogy én hogy viselkedtem, nem azt mondja rá, hogy másként illett volna, hanem azt, hogy különben nem lehet. Szégyellem azonban és mélyen fölháborít, hogy nekem ilyesmiről kelljen beszélnem, hogy ezt magyaráznom kelljen, hogy magamat ilyen hitványságoktól tisztáznom kelljen. Isten mentsen meg ettől. Nem tettem akkor sem, amikor ilyen piszkot akart egy jellemtelen fráter rám frecskelni, most sem teszem. Ha azonban N[agy]t.[iszteletű] Esperes úr óhajtja, 28-án egy félórai időt szánva e kérdésnek, kimerítően ismertethetem a vizsgálat lefolyásának módját s a magam viselkedését és akkor sok mindent, ami előtte homályosan vagy talán egészen hamisan áll, világosan fog látni. Azt hiszem, némi meglepetéssel fogok szolgálhatni. Nagytiszteletű Esperes Úrnak a legmélyebb tisztelettel alázatos szolgája Dr Fülep Lajos h.[elyettes] lelkész Dunamell. Ref. Ek. Lt. A/10, b. A Tolnai Em. ir. 120/1921. Medinai ikt. sz. 53/1921. Külzetén: Érk. 921-IV-19. h. lelkész - Medina, belső viszályok - harcok i. sz. 120. Kézírás. Dunaszentgyörgyre írt levél. 1 A levél az Arany Antal ügyében tartott három vizsgálat egyikéről szól. Az említett értesülés Haypál Benő budapesti lelkésztől származik. (Ld. 365/4.) A levélben tárgyalt, Précsényi István tanító által tett kijelentésen kívül FL feltehetően azért tartotta káros hatásúnak a vizsgálatot, mert noha a bizottság Arany Antalt marasztalta el, a költségeket jórészt a medinaiaknak kellett viselniök, s ezt ők jogtalannak tartották, mivel a perköltségeket a vesztes félre szokták hárítani. FL-nek pedig azért tettek szemrehányást, mert ha ő annakidején nem vette volna rá őket, hogy beleegyezzenek Arany Antal Medinán maradására, hanem szándékuk szerint elkergetik, régen megszabadultak volna tőle. 363. FÜLEP LAJOS - KÁTAI ENDRÉNEK Medina, 1921. IV. 16-17. Nagytiszteletű Esperes Úr! Ma reggel postára tett levelemben

1 írtam, hogy nem akarok már a medinai állapotokról jelentést küldeni, addig legalább, amíg itt kibírom. Ma délutánra már megint olyanok történtek, amik teljesen lehetetlenné teszik itt maradásomat, ha gyökeres és sürgős intézkedés nem történik. Feleségemmel együtt lementünk a pincébe, hogy felhozzuk az esővíznek egy edényt, amely a mienk. Arany Antal

2 a folyosón áll és elkezd dühödten ordítani, hogy mi ne merjünk az ő krumplijukhoz nyúlni — quasi mintha el akarnánk lopni. Én hónapok óta nem szóltam már hozzá, akármit mondott, de mivel most kinn a folyosón úgy ordított, hogy az kihallatszott az udvarba és a szomszédba, rászóltam, hogy ne kiabáljon, a magam edényét csak fölhozhatom a pincéből. Ő azonban annál veszettebbül ordítozott, elmondott engem marhának, 57