Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

Dunamell. Ref. Ek. Li. A/l. b. A ppi hiv. ir. A 411/1921. irat mellett elhelyezve. Gépelt másodpéldány aláírás nélkül. A címzés a szöveg után van. Medinára írt levél. 1 Ld. 357. sz. 2 FL Medináról való áthelyezése után Kátai Endre esperes káplánja, Szőnyi József került a helyére, akit utóbb megválasztottak rendes lelkésznek. 3 A legközelebbi megürült lelkészi helyre, Sósvertikére a Kálvinista Szemle 1921. IV 24-i sz.-ban (144.) jelent meg pályázati felhívás. Ld. 365/5. 4 Az Arany Antal medinai lelkész elleni fegyelmi eljárás sokáig húzódott, mert a két egyházmegyei ügyész betegség és más okok miatt nem tudta 1921-ben a bírósági ügyeket intézni. (Ld. A Tolnai Ref. Em. jkve. Szekszárd, 1921. 32.) Fegyelmi úton történt nyugdíjazására csak 1922. VIII.-ban hozott határozatot az Egyetemes Konventi Bíróság. (A Tolnai Ref. Em. jkve. Szekszárd, 1922. 71.) 362. FÜLEP LAJOS - KÁTAI ENDRÉNEK Medina, 1921. IV. 15. Nagytiszteletű Esperes Úr! Feleségem tegnap megérkezve Budapestről azt a — nem közvetlenül N[agy]t.[iszteletű] Esperes Úr szájából — hanem másod vagy harmad-kézből vett értesülést közölte velem, hogy N[agy]t.[iszteletű] Esperes úr valamelyes tisztázatlanságot érez részemről a medinai kántortanítónak a januárban kintjárt vizsgáló-biztosok előtt tett azon kijelentése folytán, hogy egyszer az általam hirdetett biblia-estét valami disznótor miatt elmulasztottam. Én, ha méltóztatik rá emlékezni, a vizsgálat lefolyásáról egy szót sem írtam. Én ugyanis mindent ettől a vizsgálattól vártam, mivel azonban a legtökéletesebben csalódtam benne s mivel az a meggyőződésem, hogy több kárt tett, mint hasznot (s ezt bizonyítani tudom), megfogadtam magamban, hogy nem írok többé ezekről az ügyekről, hanem, ha végkép nem bírom ki itt, akkor az egészségem roncsainak megmentése céljából visszavonhatatlanul kérem a fölmentésemet. Most sem akarok az ügy részleteibe bocsátkozni, mert papíron hosszadalmas volna, bár végtelenül kínos rámnézve, hogy felettes hatóságom előtt bár csak egy napig is hamis színben álljak. Egyelőre mindössze annyit óhajtok megjegyezni, hogy aki N[agy]t.[iszteletű] Esperes úrnak olyan írott vagy szóbeli jelentést tett, mintha én a tanító ezen vagy más állítását igazként koncedáltam volna, az N[agy]t.[iszteletű] Esperes urat tudatosan és rosszhiszeműen félrevezette. Én a tanító állítására igenis reflektáltam, és azt mondtam: Amit a tanító úr mond, nem igaz, valótlanságát ebben a pillanatban igazolni tudom. (A tárgyaláson jelen volt gondnok — akinél én azon a bizonyos toron voltam — elmondhatta volna, hogy én csak a nagy hófúvás folytán résztvevők hiánya miatt elmaradt biblia-óra idejének eltelte után távoztam az iskolából s még az utolsó percben is erőszakkal kellett kapacitálni.) Hogy a bizonyításhoz a vizsgálóbiztosok békítési kísérlete után nem ragaszkodtam, annak meg volt a nagyon szomorú oka — s amit részletesen ismertetni csak nagyon sok oldalnyi írással volnék képes. 56