Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

zott. 10 m[éter]m[ázsa] búza, 8 1/2 m[éter]m[ázsa] kukorica, 3 öl fa és 63 liter bab természetben, a többi (azaz 20 m[éter]m[ázsa] búza, 8 1/2 h[ekto]l[iter] bor, szalma, 2 öl fa stb.) megváltva összesen 20.000 Koronával. Hát ez kétségtelen, hogy amit ők húszezer koronán megváltanak, többet ér — de én örültem, hogy ennyit is sikerült elérnem, gondoltam, kezdetnek ez is elég, majd ha összeismerkedünk, talán többet is fognak adni s különben is, ha ezt az ajánlatot az esperes úr nem találja elfogadhatónak, ő még mindig változtathat rajta. Ezt az ajánlatot írásba foglaltuk, én közöltem az öreg Arannyal, aki nagyon elégedetlenkedett vele, mikor azonban megmagyaráztam neki, hogy máskülönben semmit sem fognak fizetni, legalább is executio nélkül nem, azt mondta: „hát, ha másként nem lehet, így is jó." Szóval beleegyezett. Én aztán Pestről elküldtem az ajánlatot az esperes úrnak, leírtam, hogyan jött létre s azt is, hogy az atyafiak csak úgy tesznek neki eleget, ha minden, ami befizetődik, elfeleződik az öreg Arany közt s közöttem. Nagyon kértem azonban, állapítsa meg ő, hogyan történjék az osztozás, mert én nem akarok az öreg Arannyal úgy osztozkodni, hogy felsőbb hatósági utasítás ne legyen a kezemben. Sajnos, az esperes úr nem adott olyan választ (s ez most derült ki), amely minden kontroverziát eleve kizárt volna O ugyanis röviden csak azt írta, hogy engem „a lelkészi javadalomnak, akár pénzbeli, akár terménybeli, a fele illet meg." Én azt hittem, ezzel minden rendben van, lemondtam a külügyminisztériumban viselt állásomról, elhagytam (a visszaszerzés lehetősége nélkül) pesti lakásomat, holmiaimat nagy költséggel bepakkoltam és elraktároztam, ugyancsak nagy költséggel leutaztam Medinára feleségemmel együtt s elkezdtem, mint föntebb vázoltam, működésemet. Megtörtént az adókivetés s még a beszedés is (szabálytalanul, mert felsőbb jóváhagyás nélkül, de másként nem lehetett, mert nagyon el voltunk késve, pénz kellett kőművesnek stb. én magam is kölcsön búzából ettem kenyeret stb., de, gondoltam, az esperes úr be fogja látni, hogy az idén másként nem lehetett.) Nos, a beszedést megelőző időkben számtalanszor esett itthon szó arról, hogy nekem 5 m[éter]m[ázsa] búzám lesz és 10.000 koronám stb. s az öreg Arany sohasem tett egy szó megjegyzést sem. Amikor azonban a beszedés már megtörtént s át kellett hozni a 10 m[éter]m[ázsa] búzát s a többit, azzal állt elő, hogy engem nem az egésznek a fele illet meg, hanem csak az ezen év utolsó negyedére eső résznek a fele, mert én az 1920-ik évben csak egy negyedévet szolgálok még itt. Én erre azt kérdeztem tőle, hogy január elsejétől én miből fogok élni s attól kezdve ki fog engem fizetni? Azt felelte: az egyházközség. Ami, lefordítva, azt jelenti, senki. Az egyházközség ugyanis nem fizethet adót novemberben és januárban, ez abszurdum, különösen ha már novemberben oly sokat fizetett (ennek a kis falunak az egyházi adója az idén 10.000 K[oroná]-n felül van!) Én azonnal közöltem a dolgot az esperes úrral, megírva neki, hogy ha csakugyan így van — amit nem tudok elhinni — amint az öreg Arany mondja, hogy engem csak egy negyedévi résznek a fele illet meg, akkor én január elsején kénytelen vagyok elmenni Medináról, mert nincs, amiből jan.[uár] elseje után megélhessek. Megírtam, miként értelmeztem az ő szavait az osztozkodásról s mért tartottam természetesnek, hogy az egésznek a fele engem illet: egyszerűen azért, mert ahogy az öreg Arany is nem 1920-ban él meg ebből a javadalomból, hanem 1921-ben, ugyanígy kellene nekem is akkor élnem belőle. A 40