Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

gyülekezet ugyanis gazdasági év szerint teljesíti a fizetést s a lelkésznek egyik behordástól a másikig kell megélnie. Én viszont, ha most csak f.[olyó] évi de.[ember] 31-ig eső részt kapok, január elsejétől jövő őszig semmiből volnék kénytelen élni. Kedves kollega úr tudja, hogy én nem kapzsiságból jöttem le Medinára, hiszen, ha még az egésznek a felét kaptam volna, az sem lett volna sok, mikor maga az egész sem sok. Én hajlandó voltam a legegyszerűbb, sőt legszűkösebb módon élni, hogy azonban egy negyedévi javadalom feléből, azaz egy egész évi javadalom nyolcadrészéből éljek egy teljes éven át másodmagammal — ugyebár elképzelhetetlen? Most aztán várom az esperes úr döntését. Közöltem vele azt is, hogy ha az atyafiak majd megtudják az én távozásom órájában (mert addig eltitkolom előttük), hogy én nekem el kell mennem innen, mert nincs, amiből megéljek s hogy annak, amit befizettek, nem a fele, hanem a 7/8-ad része lett az öreg Aranyé, akkor itt olyan vihar fog kitörni, amelyben az öreg Arany testi épségét is veszedelem fenyegeti, de meg a gyülekezettel magával is nem tudom, mi fog történni. Nem fognak ezek többé senkire se hallgatni és senkinek sem hinni. Persze, ha az öreg Aranyban volna egy szikrányi belátás, nem jutna ide a dolog. Ha józanul tudná mérlegelni a saját érdekét, akkor sem. Hiszen, ha én elmegyek innen, többé neki sem fognak adni semmit s talán még erőszakkal is visszaveszik, amit adtak. Ennek a szerencsétlen embernek azonban a kapzsiság (amelyhez foghatót el sem tudtam képzelni) teljesen elvette az eszét: úgy látszik, már egészen abnormális, mániákus ember, akiről Huszárné

3 is azt mondja, hogy bolond. Mióta jobban ismerem, magam is azt hiszem. Sajnos azonban egy embernek az őrülete mondhatatlan károkat tud előidézni, olyanokat, amiket soha sem lehet jóvá tenni. Hiszen, hogy a nyáj züllött, talán azért is elsősorban a pásztor a felelős — méltó befejezése az ő szerencsétlen életének, hogy mindent magával rántson a pusztulásba. Nekem megírta az esperes úr, hogy ha az öreg Arannyal nem tudok boldogulni, akkor hivatalból nyugdíjaztatja. Már többször tehettem volna olyan jelentést, aminek az lett volna a következménye, de én ezzel a fegyverrel nem élek és nem is fogok soha, inkább tűrök és tűrtem volna is akármeddig, én nem szegem nyakát senkinek — végül is a kapzsiság, úgy látszik, nyakát fogja szegni neki. így állanak e pillanatban a dolgok, kedves kolléga úr. Ha Önnek van valamilyen mentő gondolata, kérem közölje az esperes úrral s általában kérem, foglalkozzék az üggyel. Én ma is változatlanul állom, amit vállaltam: hogy embernyi munkát végzek, ha az existenciám biztosítva van. Enélkül azonban lehetetlen. Ha Ön szükségesnek tartja, átmehetek Szekszárdra valamelyik nap s ott szóval is értekezhetünk a dologról. De akárhogy is, mielőbb dűlőre kell jutni a dolognak, mert utána kell néznem, hol helyezkedem el. Nekem Medina eddig körülbelül 10.000 Koronámban van, minden kis megtakarított (eladott könyvekből szerzett) pénzem ráköltöttem s másfél hónap múla menjek tovább innen — egy kicsit súlyos dolog, gondolhatja, nem jószántamból tenném. Arról nem is beszélve, mennyire deprimálna a munkamezőnek s a megkezdett munkának elhagyása. De még ez sem fontos. A fontos a gyülekezet, mely elmerül, ha megtörténik az, amit írtam! Ha lehet segíteni, kérem, tegyék meg hamarosan. Szeretettel üdvözli szolgatársa Dr Fülep Lajos 41