Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

I egyelőre alig adok ki valamit a kezemből. (Igaz, a következőt elfelejtettem a Sz.[ellem] ügyben: nekem, sajnos, aligha volna időm cikkem magyarra fordításához, s ez újabb akadálya lenne a közlésének). Válaszát várja, üdvözli híve Zalai Béla X. Simoru. 7. III. 16. MTAK Kézirattár Ms 4591/241. Kézírás. Firenzébe írt levél. Zalai Béla ld. 151/5. 1 Ld. 151/5. 196. FÜLEP LAJOS - LUKÁCS GYÖRGYNEK Székelyudvarhely, [1911.] VII. 14. Kedves barátom, kérem, legyen szíves Zalainak megmondani - s ha úgy tetszik, közölje ezt vele szószerint - hogy én sem a cikkét vissza nem utasítottam, sem udvariasságokat nem írtam neki.

1 Egyáltalán bosszantanak ezek a föltevései. Hát azért írtam én neki 4 oldalas levelet (kérem, olvassa el Ön is) hogy ő így félreértse? Csak nem bolondultam meg 4 oldalon udvariaskodni, mikor ezt 4 sorban is kellőkép megtehetem? Nem is írok én többet Zalainak, annyi szent - intézze el vele kérem Ön a dolgot, nekem elég volt. Én kiadom a lelkem a levél írásba, a legnagyobb jóakarattal fejtem ki az álláspontom, teszem meg objekcioim - s akkor azzal löknek félre, hogy - a fene tudja, milyen szándékkal - udvariaskodom. Köszönöm, nekem elég volt. Ami a cikket illeti, nekem ma sincs, mint abban a levelemben sem volt (kérem, nézzen utánna) semmi kifogásom a stílus ellen; a közönségre sem voltam semmi tekintettel. Mi ezt a két szempontot, mint Ön nagyon jól tudja, eleve kizártuk. Pusztán én magamrólvolt benne szó, arról, hogy a cikket én nem értettem meg. Ha rosszul volna írva, de megértettem volna, egy szót se szólnék. Az azonban mégis okvetlen szükséges, hogy oly cikket, melyet kiadok, megértsek én is. Ön azt írja, hogy az a cikk egészében érthető - én ezt nem írhatom, sajnos, alá. Ha Zalai engem is ahhoz a közönséghez számít, amelyiknek megnem értésével nem kell törődni, ám legyen - de ezt mondja meg legalább a szemembe s majd talán talál olyan kiadót, aki megérti. Én, mint ahogy megírtam, ezt a cikket, úgy ahogy van, nem értem. Még azt se tudnám megmondani, miről van benne szó. A cikk itt van velem - bizonyságául jó szándékomnak. Ha Zalai úgy át tudja írni, hogy én megértsem, mondanom sem kell, hogy a legnagyobb örömmel közlöm s még megköszönöm neki. De mindaddig, amíg az átírt cikket nem láttam, nem ígérhetek semmit. Firenzében Ön is beismerte, hogy a cikk, úgy, ahogy van, teljesen lehetetlen. Ha megint kézhez kapja, azt hiszem, újra ez lesz az impressziója. Kérem, rendelkezzenek a cikkel - azaz, hogy én így is visszaküldöm az Ön címére ma vagy holnap, csináljanak vele valamit, ha lehet. Ismétlem, udvariaskodás nélkül, hogy én nagyon szívesen közlöm, akkor is, ha rosszul, de érthetően van írva. 238