Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

Egyelőre úgy hiszem, igen. Még egy: én hála etc. ellenére nem fogom Alex.[ander] előtt az álláspontomat tisztázatlanul hagyni, ha arra kerülne a sor. Nagyon kedves lenne, ha ennek a dolognak további fejlődéséről értesítene. Én itt sokkal kevesebbet tudok, mint Ön ott; teljesen kívül vagyok. Érdeklődéssel várom híreit, s remélem, nem kell sokáig várnom. Üdvözlettel, mély becsüléssel őszinte híve Zalai Bp. Nagy János u. 34. A dátum évszáma a tartalom alapján kiegészítve. MTAK Kézirattár Ms 4591/239. Kézírás. Címzés: Mr. Louis Fiilep 6, Piazza Donatello Olaszország Feladó: Exp. Zalai, Budapest, Ungheria Nagy János u. 34. Zalai Béla ld. 151/5. 1 A levelek nem ismeretesek. 2 Ld. 151/5. 3 A magyar Logos kiadásának ügyére utal. Ld. még a 155., 156., 157., 158., 159., 163., 164., és 166. sz. leveleket. 4 Ld. a 44. sz. levél jegyzetét. 162. ALEXANDER BERNÁT - FÜLEP LAJOSNAK Tátra-Lomnic, 1911. I. 5. Kedves Fülep úr, Azt hiszem, levele

1 alapján könnyen elintézhetjük a mi dolgunkat. Ami köztünk történt, soha karakterének be nem tudtam. Ön erre az alapra tette át az ügyet, de én onnét azonnal leveszem. Ellenkezőleg, amióta ismerem, minden tekintetben és minden irányban föltétlenül megbíztam Önben. Biztosnak éreztem magam, és ez valami fölséges dolog. Tökéletesen igaza van: ha ez a bizalom hiányzik, minden egyéb semmi, beleszámítva a tehetséget, tudást, kedvességet is. Azért élek én olyan magányosan Budapesten, majdnem mint a sivatagban. Szeretem a gondolkodását, de még inkább egyéniségét. Ezért hiszek minden szavában, nem mert követeli, hanem mert nem tudok nem hinni. Hogy az ember egy, azt, úgy hiszem, egyszer hosszan tárgyaltuk, talán Firenzében. Amikor azt írtam, hogy érzelmeiket meghazudtolták, nem jutott eszembe, tudatos nem igaz mondásra gondolni. Akkor is tudtam, hogy Ön nemcsak korrekt volt, mint most írja - istenem, mily kevés a korrektség, ha csak korrektek vagyunk! - hanem képtelen bármily nemtelenségre. Lukács Györgyről is ez a véleményem. Sőt Lukácshoz épen nobilitása vonzott, valójának bizonyos finomsága, mely nekem többet ér, mint metafizikája. Tudtam, hogy Ón nem mondhat nem igazat. Az én benyomásom egészen más volt. Nem akarom nagyon és újra részletezni a dolgot. Lukács levele, amely egész váratlanul jött, mert itt nem is gondoltam az egész dologra, úgy hatott rám, mintha hideg vízzel 200