Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

mint maga abban a levelében, amely igazán fajt nekem, annyival is inkább, mert éppen akkor magam is olyan pszi[hi]kai fiaskót éreztem, hogy igazán együtt tudtam érezni önnel. Mai tárcája az Országban

1 azt sejteti velem, hogy állapota javult, de ezt szeretném Öntől magától hallani. Ugy-é borzasztó zsarnok ez a nyomorult test! És milyen buta, de milyen buta. És az embernek minden eszét, idejét és gondolatát arra kell felhasználnia, hogy ezt az ostoba zsarnokot kiszolgálja, hogy békességben maradhasson tőle, mert a beteg embernek csak egy gondolata van, hogy mielőbb egészséges lehessen megint. Az Ön levelében

2 ugyan nem találtam meg ezt a gondolatot, de azért gondolom, hogy megtett mindent az egészsége érdekében és sikerrel. Tudniillik tegnap óta úgy érzem, hogy az egészséget is mindenekelőtt akarni kell. Az igaz, hogy mi talán mindent tudunk ezt az egyet kivéve. És azt hiszem, ezt Párisban sem lehet megtanulni, sőt ott legkevésbé. Találkozik-e Adyval?

3 Mit csinál ő? Azt látom, hogy szorgalmasan cikkezik a Bfudapesti] Naplóba. A. M.[agyar] Szemlére nézve igaza van, de hát lehet-e másképp?

4 Fog-e írni Ön néhanéha, most hogy már jobban érzi magát?

5 Adjon hírt magáról minél előbb, - ezután már én is pontosabb leszek. Üdvözli igaz barátsággal Hevesi A levélben említett FL-cikk alapján datálva. MTAK Kézirattár Ms 4587/210. Kézírás két egymásba tett zárt postai levelezőlapon. Címzés: Mr. Fülep Lajos Paris 12. Rue de la Grande Chaumière. Hevesi Sándor (1873-1939) író, rendező, színigazgató. 1901-től a Nemzeti Színház rendezője, a Thalia Társaság egyik irányítója, a Népszínház-Vígopera főrendezője. 1907. októbertől 1908 júliusáig és 1912 őszétől 1914 júniusáig az Operaház rendezője. FL Budapestre költözése után hamarosan barátságot kötött vele. Hevesi 1911-ben FL-sal és Lukáccsal a Szellem szerkesztője. 1 Hír a fehér szobából. Paris, július 7. Megjelent Az Ország 1906. VII. 10-i számában. Fülep erről a párizsi tartózkodásáról a következőket jegyezte fel 1910-ben: Másodszor úgy mentem Párisba, hogy ott akartam maradni. Budapesten már a végét jártam. Ha még egy hónapig kellett volna várnom, aligha értem volna meg életben. Hihetetlen, egészségileg mennyire megviselt az az élet, az újságíróság, a környezet, azoknak a dolgoknak hiánya, melyekre szükségem van. Hajói emlékszem, ekkor csináltuk a Magyar Szemlét, melyben sok szamárság jelent meg a szerkesztő jóvoltából, de néhány jó agyba-főbe verő cikk is (amilyeneket már előzőleg írtam az Országba, Hazánkba etc. - minden lap, amelybe írtam, megszűnt, eddig 7, csak a Hét él még közülük.) [A megszűnt lapok: Hazánk, Magyar Szemle, Modern Művészet, Politikai Hetiszemle, Szerda, Új Szemle, Az Ország.] Párisban borzasztó beteg voltam, kórházban is töltöttem 8 napot. Orvosok elbocsátottak, mert nem volt mit tenni velem. Bélatóniám volt, amely több, mint egy évig tartott. Leírhatatlanul szenvedtem. Gyönge és tehetetlen voltam. Produkálni képtelen. De azért dolgoztam, tanultam, amennyire képes voltam. Félholtan is. Sok orvos vizsgált, senkisem segített. Mikor néha hetekig tehetetlen voltam, öngyilkos akartam lenni. Szüleimre való tekintettel nem tettem. Szenvedéseimnek ma nagyon hálás vagyok. Erdélyben 1907 nyarán egy hónap alatt helyrejöttem. (MTAK Kézirattár Ms 4592/7. 5-6.) - Lavotta Rezső Párizsból 1906. IX. 3. kelettel Harsártyi Kálmánnak írt levelében így ír erről: Hogy Fülépről is írjak valamit, nem hiszem, hogy kibírja ilyen állapotban a telet. A bélparalízis gyötri, sovány s olyan, mint a halál. Ha így megy, egy év múlva temetünk megint Párisban. Kár lenne érte. (OSzK Kézirattár, Levelestár.) Megemlékezik FL betegségéről 1906. XI. 2-i levelében is. 2 FL levelei nem maradtak fenn Hevesi Sándor hagyatékában. 3 Ady második párizsi útja során 1906 nyarától kezdve több mint egy évet töltött Franciaországban. Füleppel - ahogy 32. sz. levele és Márkus László FL útján Adynak küldött üzenetei (28-29. levél) tanúsítják - személyesen találkoznia kellett. 46