Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

Uram, nagyon szívesen hozzájárulok A (örvények fejlődéséről szóló előadásom magyarra fordításához. Meg kell azonban szereznie M. Enriquez hozzájárulását, aki közreadta a Svienila című lapban (nem Milánóban, hanem Bolognában). O szívesen elküldi majd Önnek a levonatokat. Az Ön Poinearé-ja Poincaré, Jules Henri (1854-1912) francia fizikus, matematikus, csillagász, egyetemi tanár, az Akadémia tagja. A tudományok természetével kapcsolatos fejtegetései világszerte hatollak. 1 A cikk a Scientia 1911. No.XVIII. 275-292. jelent meg. : Ld. 166/6. 3 Ld. a 180. sz. levél jegyzetét E. Rignanoról. 208. GYENES VIKTOR - FÜLEP LAJOSNAK Nagybecskcrck. 1912. I. 19. Kedves Lajosom, betegeskedtem, rossz, gyalázatosan rossz volt a kedélyállapotom és így nem tudtam magam elhatározni, hogy néhány levélbeli szót váltsak veled. Pedig csak nemrég vált bennem egészen tudatossá, hogy milyen közel állsz te hozzám, mennyire jelenlevő vagy te mindenben, amit teszek és amit gondolok. Elgondolkoztam a napokban azon, hogy miért is nem élhetünk mi közel egymáshoz, egy városban, és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy te tulajdonképen csak a szomszédos szobában vagy és nekem alig öt lépést kell tennem, hogy kezet foghassunk és folytassuk a beszélgetést, amelyet alig néhány óra előtt szakítottunk meg. - Ha valamiről gondolkozom, a gondolatsor végén mindig ott áll az az érzés, hogy erről Lajosnak ilyen v.fagy] amolyan volna a véleménye. - Szinte testileg is látlak, hallom a hangodat és majdnem párbeszédet folytatunk. És ezt a pszichikai együttérzést ilyenkor, amikor néhány száz v.fagy] ezer kilométer választ cl bennünket, nem zavarja semmi, még az enyémtől eltérő tanulmányaid komplexusa sem, amely tanulmányok pedig fizikai együttlétünk idejében végtelen sajnálatomra néha közénk tolakodtak. - Némelykor úgy éreztem ugyanis, hogy te olyan gondolatkörben élsz, amelyhez vezető hosszú és fárasztó utat én nem tanultam megjárni. - Ilyenkor egyedül, visszamaradtnak éreztem magam és elmaradásom - bármily érthető is - azért is bántott, mert azt hiszem, hogy hasonló tanulmányok esetén gyakran lehetnék bátorításodra és talán segítségedre. Az elszakadás érzésének ezen percei természetesen igen ritkák és örömömre hamar mentek feledésbe. Most is csak azért jutottak eszembe, mert firenzei együttlétünk körülményeit visszahívtam emlékezetembe és ezek az emlékek minden részletre terjedő aprólékossággal és szinte megdöbbentő élénkséggel keltek bennem életre. Életemnek változatlan külső körülményeiről bizonyára elmondott egyet-mást Guttmann Dani,

1 aki néhány nap előtt Firenzéből küldött nekem rövid értesítést. Jómagam sem jelenthetek semmi újat, hacsak azt nem, hogy kénytelenségből most már gyakrabban megyek el u.n. társaságokba ,- halálosan unatkozni. Az élet céltalanságának érzete ilyenkor sokszorozott erővel támad fel bennem. Ma délben kaptam meg A Szellem 2. füzetét. Épen csak átlapozni volt időm. A Szemle rovatnak megnyitása kétségtelenül helyes gondolat volt, mert ezzel a lap intenzívebben 251