Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

hogy ugyanakkor a Népszavába is írtam, szerkesztője voltam az akkortájt legradikálisabb irodalmiművészeti kritikai folyóiratnak, s ezt Az Ország felelőse tudta. De még ez is semmi ahhoz képest, hogy éppen a legreakciósabb lapban jelentek meg a kor legradikálisabb kritikái, az enyémek, és irgalmatlanul levágták a lapot fönntartó Kaszinó és a hivatalos állam mindenható nagyjait és fölmagasztalták az urakat bőszítő újakat, az akkori »moderneket«, pl. a nagybányaiakat, Rippl-Rónait." (Fülep II. 45-46.) 3 FL kritikája Dutka Ákos: Vallomások könyve (Költemények) címmel, f.l. szignóval jelent meg a Hazánk 1904. V. 25.-1 sz.-ban. 2. FÜLEP LAJOS - DUTKA ÁKOSNAK [Bp. 1904. V. 25. előtt] Kedves Kollega uram. Igaz örömet szerzett nekem mindkét küldeménye; a könyv is, a levél is.

1 Az igazat megvallva, az utóbbinak jobban tudtam örülni, mint az elsőnek, mert míg amazzal körülbelül tisztában voltam s az Új Időkben olvasott pár versből

2 is tudtam, hogy körülbelül mit várhatok, addig az utóbbinak őszintesége és melegsége, meg az a bennünk közös ^teÁaii'axcoXr)

3 - fekete vér - arra birt, hogy szekrényem fiókjából eme fene hosszú és talán más célokra odakészített kutyanyelveket kotorásszam elő, azzal az előre megfontolt bűnös szándékkal, hogy önt egy sereg kusza betűvel üssem oldalba. Ez a bizalmasság pedig csöppet se lepje meg. Hisz úgy írok önnek, mintha jó ösmerősöm volna, akivel rég nem találkozhatom. S a bennem szunnyadó jó érzés, az a cinizmussal párosult istenadta naivság azt súgja nekem, hogy nem művelek hiábavalóságot, amikor egy esetleges barátságnak az útját egyengetem. Nem akarom hinni, hogy csak a magára álló, lelkileg elszigetelt embernek vágyakozása ez az emberi hiúsággal telített érzés, amely a gőgös egyedüllétben úgy el-el fogja az embert, ha olyan hang üti meg a fülét, melyről azt hiszi, hogy ösmerős, s amelyet olyan-olyan könnyű megszeretni. S ha már ennyire bizalmaskodom, akkor már áttérhetek a gorombaságokra is, amelyek - azt hiszem - őszinték lévén, annál könnyebben elviselhetők, minél súlyosabbak. S örömmel dobálom őket, mert nekem csak örömet okoz, ha szabad összevisszaságban írhatok, minden rendszer nélkül, csak úgy, ahogy a tollam alá kerül, amikor magamnak írok, vagy pedig levélben. Kárörvendezéssel gondolok aztán arra, hogy aki olvassa, hogy kínlódik vele, amíg az összefüggést valahogy nyélbe tudja ütni a szanaszét dobált mondatok között. Pokoli gyönyörűség. Pedig ezt végig kell gondolnia, ha kíváncsi az én különvéleményemre is (a hivatalosat már leadtam a „Hazánkban", már ki is szedték, de nem tudom, mikor fog megjelenni. Szűk a hely, lehet, hogy beletelik még néhány nap).

4 Mint már jeleztem, maga a könyv nem lepett meg. A versek előkészítettek s sokat gondolkoztam rajtuk. A „törik-szakad" pszichológiának megvan az a telepátiája, hogy előre megérzi a távolban lévő szellemi dolgoknak a - közelségét. így voltam én is, s a könyv csak segített tökéletessé tenni a már előre kiformált alakot - nem beszélve az ínyenci élvezetről, amit különben is szerzett. A mérték megfelelt a várakozásomnak. Szemére nem vethetek semmit, s ha gazdagabb lettem egy gyönyörűséggel, nem lettem az - egy csalódással. Meg vagyok ugyan róla győződve, hogy látja hibáit, mégis, ön fiatalember, nem fog ártani, ha egyre másra én is rámutatok. Fiatal vagyok ugyan magam is,

5 mégis, nem lehet érdektelen ön előtt a véleményem, aki életemben egyebet se tettem, mint tanultam és ta16