Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.

A szerző életében megjelent írások

ha az Evangélium még nem hirdettetett volna, az ő körében megszületnék, és hogy ő mélyebben és igazabban érti és éli a maga Evangéliumát, mint mi a mienket. Az Evangélium állandó megszületése: ez volt az orosz nép életének legbelsőbb értelme. Es ebben látták az orosz írók az orosz nép világtörténeti nagy hivatását. Dosztojevszkij Miskin hercege és Tolsztoj Karatajev Platonja - az első félkegyelmű, a másik együgyű paraszt - szellemi rokona egymásnak, evangéliumi „félkegyelműségénél" fogva a herceg is csakúgy nép, mint a muzsik Platón, és mindkettő ugyanarról a nagy misztériumról és ugyanarról a nagy bölcsességről beszél, mely csak az egyszerű orosz nép lelkében él, s melyből a világi bölcsességben járatos intellektuelek és kultúremberek megtanulják az élet igazi értelmét. A nép nyitja meg a belátást az élet értelmébe, és ő adja a megváltást, mint ahogy ő adta az orosz irodalomnak nagyságát. Ennek az irodalomnak nagysága nem íróinak képzeletében vagy művészetében rejlik, hanem annak az anyagnak, amellyel bánnak, nagyságában. Ez az anyag a nép: a leghatalmasabb valóság, melynek élete történelem, minden gesztusa jelentékeny, túl azon a valóságon és jelentőségen, amit a képzelet és művészet a maga alkotásainak adhat. Ahogy a görög tragédia csak a görög mítosz földjén, úgy az orosz irodalom realizmusa csak az orosz nép realitásának földjén születhetett meg. Az orosz regénynek ugyanazok a problémái, amelyek a Krisztus korabeli emberiségé voltak: örök problémák. Nem az, ahogy ezek a problémák művelt és komplikált lelkekben élnek, ilyen vagy olyan lelki bonyodalmakra, ilyen vagy olyan elméleti konstrukciókra vezetnek, hanem az, hogy miként válnak valósággá a nép valóságában, és miként válnak történelemmé a népen keresztül, mint kétezer évvel ezelőtt - ez az orosz irodalom igazi tárgya. A mi vérünk benne van ennek a népnek a vérében. Az a világrésznek beillő óriási terület, melyen Oroszország népe lakik, a legkülönbözőbb népfajokat hordozza. Köztük ott vannak a mi rokonaink, és ott voltak, amíg be nem olvadtak, a mi őseink is. Julián barát IV. Béla idején kereste őket a Volga és Ural vidékén, és meg is találta - most sokan itt vannak közülök, közel rokonaink közül, a fogolytáborainkban. Állítólag egy ősmagyar eposznak elemeit gyűjtögetik is ajkukról a tudósok. A világháború összehozta Európa utolsó két népét: a magyart az orosszal és a magyart az orosz-magyarral. Régi-régi óhaj valósult meg ezzel. Az óriási orosz uszályhajó, melyet eddig Európa vontatott, megfordult, és úgy lehet, hogy holnap már ő fogja Európát maga után vonni. Kétségtelenül nagy az ő küldetése. S ha fordulásával ennek a küldetésének beváltását kezdte el, akkor új fejezet nyílt meg a mi történetünkben is. A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM ÚJ SZERZEMÉNYEI A Szépművészeti Múzeum igazgatósága bemutatja az utolsó három év gyűjtési anyagának egy részét (csak egy részét, mert a görög-római gyűjtemény s a grafikai szerzemények nincsenek fölvéve bele), összesen 162 darabot. Ezen a gyűjteményen, sem minőségét, sem mennyiségét tekintve, nem látszik meg, hogy a háborús esztendőkben támadt. Igaz, hogy nagy részben ajándékozásból jött létre - de a legszebb béke idején sem lehetett volna ekkora és ilyen anyagot összehozni a Múzeum 29