Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.
A szerző életében megjelent írások
egyéni mivoltán s a maga korának szellemén kívül más is determinálja, ami nélkül nem lehet kellőképp megérteni, mért éppen olyan, amilyen. Az utolsó évtizedek Európájának sok mindenféle változását csinálta végig Papini, míg eljutott Krisztus történetéig. De annak, ahogyan csinálta, nyitja az ő tipikus firenzeiségében rejlik; abban, hogy európaiságán belül ő elsősorban a sajátlagos, nagy múltú firenzei szellem reprezentatív embere. S ezért kell nekem még egy előszót tennem az övé elé. * Firenzét újkori Athénnak szokták nevezni. És méltán. Ott vetették el legelőször az ó tömlőt, s szűrték az új tömlőkbe az új kornak csípős borát, ott erjedt, buzgott és forrt az Arno menti városban; igaz, hogy nem ott forrt ki egészen, tökéletes, isteni itallá - másutt, Rómában -, de ott indult meg a szüret, s itták először megzajosító levét. így hozta a természet rendje. Az enyésző középkor ott ért végéhez legelébb és legteljesebben; ott találta meg kül- és belterjes, totális összefoglalását a Divina Commediában, kimondván vele az utolsó szót, melyben minden benne van, ami előtte s még utána középkori - illő, hogy utolsó láncszeméhez ott kapcsolódjék az új kornak első láncszeme. Az isteni színjáték után az emberi, a föld polgárai, politikusok, bankárok, kereskedők, iparosok, művészek és írók kis és nagy csatái, olykor komoly élethalálharca, olykor komikus farsangi tornája. A Divina Commedia után a Humana: a Decameron, az írott és a valóságos. Köztársaság, mint Athén, s Firenzének is szüntelenül változik alkotmánya. Az új Európának politikai és szellemi kísérleti nyula. Népe először eszmél magára művelt, fölvilágosodott, eleven, minden újság iránt fogékony eszű nép, mely nem kifelé harcol a szabadságért, hanem befelé, önmagán belül, a vezetésért, politikai hegemóniáért, osztályok szabad életéért, fejlődéséért és hatalmáért. Arisztokraták és plebejusok harcolnak egymással, s kerekednek fölül váltakozva; a küzdelem, ha megszűnik egyik néven és jelszóval, folytatódik a másikkal, guelfek és ghibellinek után nerik és bianchik - de egyformán kíméletlenül, véres összeesküvésekkel, családok irtásával, egész tömegek számkivetésével. Olyan a város, mint a kővé dermedt, megörökített belviszály - minden ház ellenséges vár és erősség. S a kormányzóság, a Signoria hatalmas terméskövekből összeábdált palotájának fenyegetően égnek meredő, ciklopi tornyában sűrűn kell félreverni a harangot, a szűk utcákon, marcona paloták közt pártjuk jelszavát kiáltozva fegyveresen szaladgálnak a férfiak vad összevisszaságban, folyik a vér a széles, iszamos kövezettáblákon, s odahaza szorongva bújnak meg a családok a várszerű paloták vasas kapui mögött s a sokemeletes, keskeny, toronyszerű házakban. II nido di malizia tanta, Dante szavai szerint - a belvillongás földi pokla. És hiába tagja a költő az orvosok és patikusok céhének (aki a politikai életben részt akar venni, valamelyik céhbe kell tartoznia) - egyet forr a nagy katlan, kiveti magából őt is; száműzetésben kell élnie és halnia. De abból a földi pokolból, szülővárosának ortálykodó polgárai közül, teli kézzel markolhatott tölteléket a maga Pokla számára. A város annyira kibírós, hogy a villongások szüneteiben erősbödik, népe tolla268
