Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.
A szerző életében megjelent írások
rűen, lapidárisan kifejezve - ; hanem valami formai külsőség kiválasztása: szimultaneitás, geometrikus forma, egymás áthatása stb., a többinek elhagyásával mellőle, mint ahogy az impresszionizmus mindent elhagyni igyekszik a „benyomáson" kívül. A módszer ugyanaz. Csak az impresszionizmus szabadulni akart vele a világnézettől, a posztimpresszionizmus pedig meg akarja vele találni a világnézetet. Mert a futurista, kubista, expresszionista stb. élmény a maga élmény voltában jogosult - az élmény jogos vagy jogtalan voltáról nem lehet vitatkozni -, s ha egy-egy élmény egyszer megvalósul kép, szobor vagy vers alakjában, szenzációs is lehet; amint azonban program, elárulja, hogy tervszerűen akarja a formához megkonstruálni a világnézetet, s az erre való vállalkozás viszont azt árulja el, hogy lényegében még mindig az impresszionista világnézet alapján áll. Ezért abszurdum ezeknek a művészeti irányoknak programja, nem pedig az „értelmetlenségük" miatt, amire triumfálva mutat a jó polgár; illetőleg ha van bennük értelmetlenség, ez a gyökere; lehet valami abszurdum, akármilyen világos, érthető, sőt soknak meggyőző is valami; az érthetőség még nem kritériuma a cél értelmességének. (A „keresők": formával világnézetet - ahelyett, ami a formában van.) így hát akár fut a művészet a világnézet elől, mint az impresszionizmus, akár keresi, benne van és marad a világnézet és forma korrelációjában, s belőle veszi értelmét. A modern művészet genezisében is előbb van az anya, mint a gyerek. S ha csenevészebb magból nemzették, mesterségesen táplálták és nevelték, kényén tartották is, s olyanná lett, mint az asszonynak már alig nevezhető, csípőtlen és csonttalan, szagokból, kenőcsökből és porokból kevert, dekoratív folttá stilizált, nyúlékony, minden ízével differenciálatlanul ugyanazt a funkciót teljesítő modern kokott - biológiája és morfológiája olyan, mint a gazdag méhű és bő emlőjű elődeié, mint ahogy a legeifaj ultabb paráznaság se tud teljesen elszakadni a normális erosz lényegétől. A modern művészet szeretkezésre született - s ennek a l'art pour l'art elmélet, az esztétikai malthusianizmus csak tünete - , nem fajzásra; de ő maga nem rózsabokorban jött a világra, se homunculusként lombikban keverték, hanem lege artis nemzették és foganták, akármilyen vékonypénzűnek és vérszegénynek sikerült is. És bizony olyan a viszony itt is, az egész perverzitás dacára, világnézet és művészet közt, mint akár a barlanglakóknál vagy afrikai négereknél. Kikkel némely dolgokban mindenkor is kénytelenek leszünk az atyafiságot tartani - a művészet autogenezisére is alighanem eredménytelenül tűznének ki díjat, mint a vemhes férfiúra. Hiszen már a gondolata - akármilyen perverz - világnézetet leplez le. II. S ezzel talán elég is a példa. Ebből a néhányból is elegendőképpen meg kell világosodnia a művészet és világnézet viszonyának, s immár könnyen leolvasható róluk e viszony elve vagy - ha úgy tetszik - törvénye. (Részletezésre már úgysincs hely; mindössze az alapvető princípium föltalálásának logikai irányvonalát van még módomban meghúzni.) Minden naturalizmus a természetet emlegeti; s még olyan nem naturalista művészet is, mint a görög, a természet „utánzását" tűzi ki célul. De olyan értelemben „természet", amilyenről a naturalizmus beszél, egyáltalán nincs; nincs olyan ter251
