Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.

A szerző életében megjelent írások

MŰVÉSZ ÉS VÁLLALKOZÓ VISZONYA EGYMÁSHOZ (Else Meißner: Das Verhältnis des Künstlers zum Unternehmer im Bau- und Kunstgewerbe. Staats- und sozialwissenschaftliche Forschungen, Heft 185. München und Leipzig. Duncker und Humblot 1915. XIII. 101. I.) Annak a nagy küzdelemnek, mely ma minden országban több-kevesebb céltudatossággal folyik művész (építő- és iparművész) és vállakozó között, melyben a művész a maga egyre növekvő befolyását igyekszik érvényesíteni az iparra, míg a vállalkozó az új utakra lépéstől egyrészt a maga érdekeit, másrészt az ipari fejlődést félti, igen becses adatgyűjteménye, rendszeres tárgyalása és emberi lehetőségek szerint pontos mérlege Else Meißner könyve Németországra nézve, ahol ez a küzdelem eddig a legnagyobb méreteket érte el és a legbecsesebb eredményeket hozta meg. Németországban a művészek egész serege s olyan kiváló írók, mint Naumann, Muthesius, Scheffler stb. vívják a Deutscher Werkbund

1 szisztematikusan szervezett, szívós harcát a művészi elvnek városépítésben, magánépítkezésben, lakásberendezkedésben, általában ipari téren - amennyiben lehet - való érvényesüléséért, szemben a nagytőkés vállalkozással, amely maga is erősen szervezkedett és hatalmas eszközökkel rendelkezik. A küzdelemnek főtere természetesen Berlin, a rohamosan fejlődő, új világváros és környéke. Ránk nézve a statisztikai adatok és a belőlük vont következtetések akkor volnának igazán becsesek, ha összehasonlíthatnánk őket a magunk aktáival - hiszen Budapest a gyors fejlődés tekintetében Berlinnel legközelebb rokon; sajnos, nálunk még annyira embrionális állapotban leledzik az a mozgalom, melynek németországi adatai előttünk fekszenek, hogy még az adatgyűjtés ideje sem következhetett el addig, amíg a különböző, egymással szemben álló táborok helyzete kellőképp nem tisztázódott, s az egyének és kisebb csoportok szándéka nem szerveződött közös akarattá. Egyelőre a Groß-Berlinben is az a helyzet, hogy az új épületeknek átlag 10, legfeljebb 20%-a készül magánépítészek, tehát művészileg komolyan vehető személyiségek tervei alapján, általában pedig a német városokban ez az átlag mindössze 20-30%-ot ér el. Ezekben az esetekben főleg kereskedőházakról, jobb lakóházakról és villákról van szó. A többi 70-80% természetesen főleg a bérházakból kerül ki, amelyeket az építtető vállalkozók ipar11