Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
nek és föláldozzák maguk: hanem a földnek áldozzák maguk, hogy a föld majdan az emberfölötti emberé legyen. Szeretem azt, aki azért él, hogy megismerjen, s aki azért szomjazza a megismerést, hogy majdan az emberfölötti ember élhessen. S ezért kívánja önnön enyészetét. Szeretem azt, aki munkás és találékony abban, hogy az emberfölötti embernek házát megépítse, s előkészítse neki a földet, állatokat és növényeket! s ekképp önnön enyészetét kívánja. Szeretem mindazokat, akik olyanok, mint a súlyos esőcseppek, melyek egyenként hullnak alá az ember feje fölött lebegő sötét felhőből: hírt adnak róla, hogy villámlani készül, s mint hírnökök elenyésznek. Én a villám hírnöke vagyok és súlyos csepp a felhőn: a villámnak neve pedig emberfölöttiember. -Zarathustra azonban nem olyan próféta, aki a sokaságot akarja jól tartani - ő a kiválasztottakhoz szól; s nem azt akarja, hogy az emberek szorosan az ő nyomdokaiba lépjenek, hanem hogy ki-ki a maga útján haladjon a közös cél felé, melynek neve a nagy dél, az az óra, mikor az ember tudása a legmagasabbra hág, honnan alá kell hanyatlania, mielőtt az emberiség új hajnala megvirradnék: Tiszteltek engem; mi lesz, ha egy szép napon megdől ez a tisztelet? Vigyázzatok, hogy egy bálvány agyon ne zúzzon benneteket. Azt mondjátok, hogy hisztek Zarathustrában? De ki bánja Zarathustrát? Ti híveim vagytok: de ki bánja a hívőket! Még nem kerestétek önmagatokat: mikor megtaláltatok engem. így tesz valamennyi hívő; ezért ér oly keveset valamennyi hit. Most arra intelek bennetek, hogy veszítsetek el engem s találjátok meg önmagatok; s csak ha majd valamennyien megtagadtatok, térek vissza hozzátok. Bizony, testvéreim, más szemmel fogom akkor keresni, akiket elvesztettem; más szeretettel foglak szeretni titeket. Valaha újra barátaim lesztek s egy remény gyermekei: akkor harmadszor leszek veletek, hogy a nagy dél ünnepét veletek üljem meg. S az lesz a nagy dél, mikor az ember az állattól az emberfölötti emberhez vivő útjának feleközepére érve legszentebb reményeként ünnepli leáldozását: mert így jut el a virradathoz. S a leáldozó ember ekkor meg fogja áldani magát, hogy általkeljen; és tudásának napja delelőjén fog állni. ,Jvleghalt minden isten, immár azt akarjuk, hogy az emberfölötti ember éljen": a nagy dél idején majd ez legyen utolsó akaratunk! Így szólt Zarathustra. Az Übermensch gondolatának biológiai alapja van. De van históriai is, amennyiben Nietzschének a görögök lebegtek szeme előtt, mikor arra gondolt, hogy egy egész faj testi és szellemi képességeit miként kellene fokozni. A testi erőnek együtt kell járnia a nagy gondolattal. Küzdeni kell az ellen a végzet ellen, hogy a maga76
