Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.

A szerző életében megjelent írások

sabb rendű szellem gyönge, ideges karakterhez legyen kötve. Az egész testet kell fejleszteni, nem csak az agyat; a legjobbak azok, akik testben-lélekben a legerősebbek. Ennyiben egyéni alapja van az Übermensch gondolatának, mert ez a magasra fejlesztett testi-lelki harmónia volt Nietzschének legkedvesebb álma, vágyainak célja. S az új alkotó, Zarathustra, mikor az alkotó ember magasabb rendű, mondhatni isteni moráljával élve az embert önnön képére akarja átalakítani, ilyennek óhajtja: erősnek mindenekfölött. Nietzsche az Übermensch biológiai, históriai és individuális alapját még megtámogatja új morállal és új vallással. A mi morálunk és vallásunk csak a mai embernek szól - a jövő embere érdekében Nietzschének mindent föl kell forgatnia. Az Übermensch fölötte fog állani minden fejlődött és készen kapott morálnak, ő maga fog magának morált teremteni; önkényesen, de mély belátással, a növekvő és emelkedő életet tartva szem előtt. Az Übermensch - évszázadok óta - az első testet öltött vakmerő filozófiai ideál. Elfolyó, a végtelenséget kergető, a valóságon messze túljáró álmoknak egyetlen szerves gondolattá sűrítése. Nagy bátorság, merészség, vakmerőség kellett ahhoz, hogy Nietzsche kimondja ezt a gondolatot, mert ő tényleg hitt benne; a tömeggel, tudósokkal, higgadt emberekkel nem törődés; rettenthetlen komolyság, melyet sem a nevetés meg nem ingat, sem az, ha őrültnek nézik; a lefőző és fölényes kacagás, mely megelőzi a kacagókat; sok-sok naivitás, a nagy emberé. Magáravevése az ember sorsának. Nagy elkeseredés. A szenvedés szükségének tudata, de a nagy öröm azon, hogy meg lehet szabadulni tőle. Ez az Übermensch. Elevenen látható, úton járó, messziről jövő valóság. Ember-tavasz. Szabadban született élet, melynek természetszaga van, erdőszaga. Gleccser-tisztaság, hideg, átható napfény, vakító világosság. Égi derű, nizzai kék ég. Táncos, kacagó, könnyű ideál. Túláradó, teremtő ideál, mely hosszú idők óta először énekel a teremtés rejtelmeiről és gyönyöreiről. Beavatott módjára, képekben, jelekben szól róla. Nem izgatottan, türelmetlenül, hanem az alkotó ember nyugalmával, biztosságával. Nietzsche az Übermensch ideálját a fátum hatalmára és erejére akarja emelni, az emberiség sorsának intézőjévé: a görög fátumot az ember kezébe tenni, öntudatossá, céltudatossá, évszázadok munkájába foghatóvá tenni, de magát a fátumot meghagyni olyannak, amilyen volt, keménynek, könyörtelennek, szigorúnak, gyilkosnak. Az Übermensch gondolatával az ember ismét föllázad a végzet ellen, elkeseredett harcot vív vele s az isten trónjára tör. Kétségbeesett, emberfölötti, nagyprométheusi lázadás isten s a végzet ellen, aischylosi gondolat, modern mítosz - ez az Übermensch jelentősége. A fátum meghódításáért folyik a küzdelem; az emberek eddig a természetet antropomorfizálták, Nietzsche a fátumot -szuperantropomorfizálja. Az ember legyen sorsának ura, s az alkotó tegye évszázadokra a kezét. Az Übermenschben öltsön testet a sors, legyen emberré, legyen gondolkodó, számító, kísérletező, a háborút, küzdelmet, pusztulást céltudatosan rendező, az ember sorsát lelkén viselő végzet - törődjön oly mélyen az ember sorsával, hogy ne kímélje meg semmilyen szenvedéstől, ha mégolyan részvétkeltően könyörög is, meg ne essék a szíve rajta. Mert csak így fejlesztheti magasabbra az embert, csak a legnagyobb szülési kínok árán jön létre a legnagyobb ember. A kiváló ember sorsát viselje a lelkén. A borzasztó káoszból, sötétségből, véletlenekből vezesse ki őt, segítse, mikor világra akar jönni, legyen életre hozója -így essék meg rajta a szíve. Az egész Übermensch-idea talán a kiváló ember tragikumából fakadt; 77