Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.

A szerző életében megjelent írások

Ügyesek ők és okos ujjúak: mit keres az én együgyűségem az ő sokrétűségüknél! Ujjaik értenek mindenféle öltéshez, kötéshez, szövéshez: így kötik a szellemnek harisnyáit! Jó óraművek ők: csak jól és pontosan föl kell húzni őket! Ekkor hibátlan mutatják az órát, és egy csöpp lármát csapnak hozzá. Úgy dolgoznak, mint a malomkerék vagy a mozsár: csak vesse nekik az ember a gabona szemeit! - ők nagy mesterek abban, mint kell apróra őrölni a szemet és fehér port csinálni belőle. Jól vigyáznak egymás ujjára és nem bíznak vakon egymásban. Találékonyak apró csalafintaságokban, olyanokra várnak, akiknek tudása béna lábon bandukol - lesnek, mint a pók. Mindig láttam, mint keverik óvatosan a mérget; ilyenkor mindig üvegkesztyűt húznak ujjaikra. A hamis kockajátékhoz is értenek ám; láttam őket oly buzgón játszani, hogy bele is izzadtak. Idegenek vagyunk mi egymásnak, s erényeiktől még jobban émelyeg a gyomrom, mint hamisságaiktól és hamis játékuktól. S mikor még náluk laktam, akkor is fölöttük laktam. Ezért haragudtak meg rám. Abba sehogy sem akarnak belenyugodni, hogy valaki fejük fölött járjon, s ezért fát raktak, meg földet és szemetet közém s a fejük közé. így tompították el a lépteim zaját: s a legkevésbé eddig a legtudósabbak hallgattak meg engem. Az ember minden gyarlóságát és gyöngeségét közém s maguk közé rakták: - „veremfedőnek" hívják az ilyen mennyezetet. De gondolataimmal mégis a íe\ük fölött járok: s még akkor is, ha a magam fogyatkozásain járnék is, felettük állnék, s fejük fölött járnék. Mert az emberek nem egyenlőek: ezt mondja az igazságosság. S amit én akarok, ők nem akarhatják! így szólt Zarathustra. V Nietzsche szerint az ismerettanra redukált filozófia a gyáva önmegtagadás elmélete, mely a küszöbön megáll és magának szigorúan megtiltja a belépést a nagy feladatok helyére - mi ez, ha nem végső vonaglás, részvétkeltő agónia? - kérdi. Ilyen filozófia hogy is - uralkodhatnék! Nietzsche ekképp öntudatosan reakcióba lép a Kant óta a filozófiában túlsúlyra jutott ismeretelmélettel szemben. Ő a világnak és a megismerő egyednek egymáshoz való viszonyát, a megismerés módját, tárgyát, lehetőségét, a megismerés értékét s főként az igazság értékét is más szempontból nézi, mint elődei, nem magát a megismerést tartja szem előtt, hanem - az életre való hatását. Kant büszke volt arra, mondja Nietzsche, hogy fölfedezte az embernek egy új képességét, a szintetikus a priori ítéletek képességét. Ő, Nietzsche, a kanti kérdést: hogyan lehetségesek a szintetikus a priori ítéletek? - ezzel az új kérdéssel helyet 61