Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
Kéziratban fennmaradt írások
tán lelki élménnyé, s telhet meg a predesztináció adta értelemmel. Ez a könyv nem az időnek, de még nem az örökkévalóságnak könyve: benne a kettő keveredik, s az örökkévalóságnak minden apró mozzanatból ki kell világítania. A költőnek minden pillanatban meg kell állnia, hogy a pilanatot megvizsgálja, mit rejt magában az örökkévalóságból. Minden pillanat gazdag és végtelen, s azért számtalan pillanatot át kell ugrania, hogy megszólalhasson, mert a telítettség és gazdagság egyenesen lenyűgöző. A Vita Nuovában egy megpillantás, véletlen találkozás, köszönés éppen elég arra, hogy a költő lelkének legmélyebb rétegei megrengjenek - többnek nem lehet történnie. A Vita Nuova Dante és Beatrice első találkozásának elbeszélésével kezdődik; az első 9 éves, a másik alig múlt 8. A 9. szám fölöttébb fontos szerepet játszik az egész költemény folyamán. Beatrice, a „gloriosa donna della mia mente", 1 8 piros ruhában jelenik meg először Dante előtt, aki e találkozástól minden ízében megremeg, mivel Beatricében megérzi sorsát. Kilenc év múltával Dante újra találkozik Beatricével, aki ekkor fehér ruhában jelenik meg neki, két más, nála idősebb nő között; Beatrice köszönti Dantét, aki számára e köszönéstől minden üdv és boldogság megnyílik. Dante álmot lát, melyet szonettben énekel meg, mit szétküld ismert költőknek, akik többen válaszolnak reá, köztük Cavalcanti. E víziótól kezdve Dante elméje annyira elmerül a szeretett nőre való gondolásba, hogy rövid idő alatt a költő mindenkinek feltűnő módon beteges, rossz bőrbe öltözik. De Dante szíve titkát híven megőrzi, annyira, hogy cselhez is folyamodik, mikor egy alkalommal a templomban Beatricét csodálván, az őt figyelők abba a tévedésbe esnek, hogy ő a közte s a messzebb ülő Beatrice közt levő szép nővel kacérkodik, amely nőt azután föl is használ „az igazság lepléül", hogy általa Beatricéhez való szerelmének gyanúját teljesen elhárítsa magáról. Ezzel a nővel több hónapig s esztendeig játszik ily módon, s nagyobb félrevezetés kedvéért költeményeket is ír hozzá. A megtévesztésre használt nő elutazik, s távozását Dante, szintén porhintésül, szonettben siratja. Ezután meghal Beatricének egy barátnője, akinek halálát Dante megénekli; továbbá neki magának el kell utaznia szívének nagy fájdalmára. Ámor újabb vízióban megjelenik neki. Visszatérvén ismét más nőnek hódol az emberek megtévesztésére, annyira, hogy rossz hírbe keveredik, s Beatrice, „minden bűnnek irtója s az erények királynője" megtagadja tőle köszöntését, Danténak egész üdvösségét. E köszöntés minden alkalommal szent szeretettel s jámborsággal töltötte el, úgyhogy ilyenkor megbocsátott bántalmazóinak. A köszöntés megvonásával a legsötétebb kétségbeesés vesz erőt rajta. Ujabb vízió. Dante menyegzőn (több historikus szerint nyilván Beatrice menyegzője) Beatricét látja, amely találkozás hatásától Dante annyira magánkívül van, hogy az összegyűlt nők, köztük Beatrice, évődnek vele. Több nő, aki Dante szerelmét kitalálta, egy ízben, mikor velük találkozik, fölvilágosítást kér tőle erről a nagy szerelemről. Mintegy válaszul Dante megkomponálja a Donne, eh 'avete intelletto d'amore 1 9 kezdetű canzonét, mely Dante legszebb lírai alkotásai közül való, s amelyben már benne van a Commediának, a túlvilágon járásnak gondolata. Beatrice atyja meghal, gyászba borítván Beatricét, akinek fájdalmától Dante is magánkívüli állapotba jut. Dantéban föltámad Beatrice halálának sejtelme. Vízióban látja a világnak átalakulását, az ég, a nap s a csillagok mintha sírnának, s megtudja, mindez azért van, mert Beatrice meghalt. Angyalok seregét látja az ég 224
