Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
Kéziratban fennmaradt írások
világ, s amely át és át van hatva politikai szenvedélyekkel, annyira, hogy akadt, aki az egésznek rejtett értelmét politikai allegória voltában vélte meglelhetni. Itt megint nem művészi hatásról, hanem lelki megtermékenyítésről van szó. Ez a politika a legnagyobb vonalú, amit egyáltalán el lehet képzelni: végeredményében a Civitas Dei 8 s a Civitas terrena 9 ellentétének politikai konkretálódása. A pápa s a császár személyében ég és föld küzdenek egymással, Ormuzd és Ariman, 1 0 ha mindjárt nem is mindig a pápa az ég, s a császár a föld szimbóluma. A szerepek megcserélődhetnek, de e politikának világraszóló, mondhatni kozmikus jelentőségű volta, apokaliptikus jellege azzal mit sem változik. A Divina Commedia tele van személyes és pártpolitikával, de háttere mégis ez a gigászi spektákulum, melyet apokaliptikus vízióvá a vallásos írók és költők növesztettek meg s dolgoztak ki. Dante az ő örökükbe lép. A dolce stil nuovónak, szóval annak a költői iskolának, melynek Dante is tagja, melyhez már nem távoli és közvetett kötelékek fűzik, mint a laudák költőihez, hanem a tudatosan közös törekvés és művészi versengés, első igazi költője a bolognai Guido Guinàelli (kb. 1240-?), akinél már az egész új költészet programja készen van. Guinizelliben egyesül legelőször tudományos, filozófiai spekuláció s a léleknek szerelemszerű vágyódása egységes művészi formában. A szerelem ment minden földiességtől, tulajdonképpen a platóni ideának kontemplációja, az ideáé, mely abszolút tiszta, tökéletes és örök, de ez a kontempláció az ember egész lelkét s értelmét igénybe vevő, mélyről jövő, élettől meleg aktus, nem pedig absztrakció és tudományos szórakozás. Ez a költő nem tanítani s tán nem is gyönyörködtetni akar; költői ambíciója magasabb, mert lelkének vágyai magasabbak. Az idea neki, mint Platónnak, az egyetlen valóság, hozzá a lélek ezerféle szállal fűződhetik, s ezt a viszonyát számtalan módon érzékítheti meg. Guinizelli kontemplációja szerelmes elmerülés, s éppen ezért képekben, színekben, zenében gazdag, az embernek az örökkévalósághoz intézett művészi szerelmi vallomása. A híres Al cor gentil ripara sempre Amore 1 1 költemény az első karakterisztikus, de mindvégig egyik legértékesebb alkotása az új iskolának. Benne igazi mélység és nyakatekertség, keresett homályosság, de közben ragyogó világosság, a kimondhatatlannak, a képektől mentnek, sejtelemszerűnek kimondani akarása - minden ízében izgató, eredeti, az értelmet kihívó és stimuláló, úgyhogy nem lehet csodálkozni azon a páratlan hatáson, melyet kortársaira s az utána jövőkre vele gyakorolt. Mindenki az új kor kezdetét látta benne, s mint ilyet lelkesen köszöntötte. Vele megtörtént a lökés, mely elszakít a régitől, s mely által az új tudatossá válik. Az új korszak legjobbjai tőle tanultak, köztük Dante, aki hol „il Saggio"-nak, bölcsnek, hol maga s a többiek atyjának hívja. És méltán. Mert nemcsak az említett canzonénak s a Vita Nouvának lelki diszpozíciója alapjában véve azonos minden különbség mellett, hanem mert a Divina Commediának legperszonálisabb motívuma, a Beatrice-motívum, is ide vezet vissza. A távolság természetesen kimondhatatlan nagy Danténak egy világot magába foglaló költeménye s Guinizelli canzonéja között, de amit Dante ott óriási fölénnyel, tökéletes művészettel, „az ég s a föld" segítségével megvalósított, azt Guinizelli kísérlette meg először tudatosan: az ideák világába való emelkedésnek magasztos női lényhez való szent viszonnyal szimbolizálását. Guinizellivel beteljesedik Dante költészetének irodalmi előkészítése. Bármily jelentékeny és tiszteletre méltó a nívó, melyet vele a költészet elér, Dante jötté217
