Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
egykorú kulturális és politikai viszonyok ismerete. Megérteti a külső körülményeket, amelyek a szobrászat virágzására befolyással voltak; a szellemi élet egységét, amelyben a nép vallásos, morális és politikai ideáljai találkoztak, s amelyet - a többi kultúrjelenség mellett - a művészet is kifejez. Analitikusan előadja azt, ami a szobrászatban implicite benne foglaltatik. Illusztrál. Mikor azonban a forma meghatározottságának kérdésére kerül a sor, ugrás történik. Az időbeli elemek, a történelmi momentumok eltűnnek, mert maradéktalanul felolvadnak a szobrászat formavilágában. Ennek a világnak saját kritériuma van, amely független attól a kérdéstől, hogy mennyiben fejezi ki híven valamely nép történetének valamelyik fázisát. A kritérium tisztán esztétikai. Ez a kritérium érvényesül és minden egyéb szempontot feleslegessé tesz (bár nem zár ki) ott, ahol a szobrászat teljes mértékben megfelel azoknak a formai követelményeknek, amelyek minden időben és minden helyen azonosak. Az ilyen szobrászat kiemelkedik az idő relativitásából, amelynek oldaláról csak félig-meddig közelíthető meg, mesterséges úton, a benne egységgé vált nyers elemek analízisének alakjában; csak a másik út, amely az azonos és örök princípiumokból indul ki, vezet el lényegéhez. így van ez a szobrászat nemcsak bizonyos pillanatában, hanem minden fázisában, ahol fejlődésének foka saját magából - magától értetődően - olvasható le. így van a görög szobrászatnak nemcsak úgynevezett klasszikus századában, hanem az archaizmus és a dekadencia idején is, mindaddig, amíg visszamenőleg és előremenőleg olyan szobrászatról van szó, melyben a stílus bizonyos foka a naturalisztikus látás megfelelő fokával találkozik. Más szóval, amíg a szobrászatnak örök princípiumai a lezártságot, egyensúlyt, monumentalitást illetőleg érvényesülnek azok feíett a momentumok felett, amelyeket az idő, a történeti pillanat, szolgáltat neki. Mindaddig a szobrászatból magából - egyéb történeti momentumok igénybevétele nélkül - kiolvasható az a szükségszerűség, amellyel egyik fázisa a másikból következik. Minden fázis megítélhető relatíve, mint valamely előzőnek szükségszerű következménye, vagy valamely következőnek szükségszerű előkészítője; de megítélhető önmagában is, abszolúte. Az archaikus szobrászat éppen annyira „kész", mint a fejlett, mert a naturalisztikus vagy idegen elem éppoly kevéssé rí ki belőle, mint emebből. Magától értetődő, mert helyzetét az időben önmaga kifejezi. így van ez a gótikus szobrászat, a XIV és XVI. századbeli olasz festészet különböző fázisaiban. De nem érthető meg, mert ideájából nem következik logikusan, a szobrászatnak olyan monumentuma, melyben princípiumai elvesztik érvényüket, melyben még formailag megoldatlan, az időbe tartozó elemek lépnek előtérbe. Ilyenkor történelmi magyarázatra van szükség, külső tényezők ismeretére. Amikor a görög plasztika már önálló, amikor már mind felolvasztotta magában az idegen elemeket, saját maga kifejezi helyzetét; amíg azonban az idegenből átvett elemek külön életet élnek benne, rajta kívül eső viszonyok ismeretét teszi szükségessé. Az archaikus művészet magától értetődő, mert benne éppen annyi a naturalizmus, mint amennyit stílusa elbír; az archaisztikus művészet nem magától értetődő, mert naturalisztikus elemeinek szabadsága ellentétben van stílusának megkötöttségével. A hellenisztikus kor művészete magától értetődő, mert naturalizmusa alkalmazkodik témáinak tartalmi követelményeihez; a quattrocento olasz művészete gyakran nem magától értetődő, mert naturalizmusa, mint öncél diszharmóniában van témáinak hivatásával. 185
